2. Hidraulikus kötőanyagok
2.3.2. AZ ÉPÍTŐIPARBAN HASZNÁLATOS CEMENTFAJTÁK
A cementeket összetételük alapján öt osztályba soroljuk (2.1. táblázat). 5% kiegészítőanyagtartalomig tekinthető a cement homogén portlandcementnek: jelölése CEM I. 5–35% kiegészítőanyag-tartalom esetén beszélhetünk heterogén portlandcementről: jelölése CEM II.
A jelölések közül az A alacsonyabb, a B magasabb kiegészítőanyag-tartalmat jelent. A 36%
feletti kiegészítőanyag-tartalmú cementet már nem nevezzük portlandcementnek.
A különböző kiegészítőanyagokra való utalást különböző betűk jelölik, így az S a kohósalakot (nem keverendő a szulfátállósággal), a P a természetes puccolánt, a V a pernyét,
az L a mészkövet, a W a bázikus jellegű pernyét, a T az égetett palát, a D a szilikaport, a Q
a természetes kalcinált puccolánokat, az M pedig többféle kiegészítőanyagot jelöl.
A cementeket a 28 napos szilárdság alapján három szilárdsági osztályba soroljuk (32,5;
42,5; 52,5). Ezenkívül megkülönböztetünk még egy nagyobb és kisebb kezdőszilárdságú
változatot, ettől függően a cementek lehetnek szokásos kezdőszilárdságúak (jelük: N) és
nagy kezdőszilárdságúak (jelük: R) .
A cementeket különleges tulajdonságaik alapján a következők szerint csoportosíthatjuk:
• Nagy szulfátállóságú cementek (jelük: S). Hidraulikus pótlékot nem tartalmaznak. Az
ezekből készített habarcsok és betonok ellenállnak az agresszív tala