9. Talajok, kőzetek
szén-dioxidot, ammóniát, kén-dioxidot stb. A csapadék talajba jutásával ezek koncentrációja
nő, és a keletkező savak vegyületeikre bontják szét a kőzetek alkotóelemeit. A szén-dioxidtartalmú víz elsősorban a karbonátokat támadja meg, és hidrokarbonátok alakjában oldja. A
víz oxigéntartalma a vas-, réz- és kéntartalmú kőzetekre van hatással.
A víz jelenléte az egyik legmeghatározóbb földfelszínt formáló hatás. A víz a természetben
állandó körforgásban van (9.2. ábra). A nyílt vízfelület (tó, folyó stb.), a hó és a jég mellett
a talajban a lévő víz is állandóan párolog. A levegő telítetté válása után a páratartalom egy
része kicsapódik, és csapadék formájában a Föld felszínére kerül.
A lehulló víz egy része beszivárog a talajba, egészen a vízzáró rétegig. A felette lévő talajréteget víz tölti ki, amelyet talajvíznek nevezünk. Megjegyezzük, hogy hazánkban a talajvíz
– a hegyes, dombos vidékektől eltekintve – általában közel található a felszínhez. A talajvíz
szintje a felszíni vízszintekhez hasonlóan állandóan változik az évszak, az időjárás, a vízkivétel stb. következtében. A víz a vízzáró rétegek, illetve a szilárd kőzetek repedései közé is
bekerülhet, ilyenkor rétegvíznek, illetve hasadékvíznek nevezzük.
A csapadék másik része, amit a talaj nem tud elszívni, elfolyik a felszínen. A víz mindig a
magasabb területek felől a mélyebben fekvő területek felé folyik, közben árkokat vág magának. Így a Föld felszínén megtámadja a laza kőzeteket, magával viszi a laza törmeléket, majd
a folyókon keresztül a tengerekbe kerül, megindítva ezzel egy újabb körforgást.
A felszíni vizek oldással, letarolással mállasztják a Föld szilárd kérgét képező kőzeteket. Az
elsodort, oldott anyagot a folyó kavics, homok és iszap alakjában lerakja. A finom homok, az
agyag, az iszap és a sók a levegő és a folyó sodróhatása által a tengerbe kerülnek.
A szél is képes a meglazult kőzetdarabokat letördelni, de nagyobb pusztítást csak a mozgásba
hozott kőzetszemcsékkel végez. A széllel a por nagy távolságra eljuthat. A kötött homokterületeken a szél lassan szélbarázdákat képes kifújni, és közben a nagyobb homokszemcséket a
Föld felszínén maga előtt görgeti. Így a szögletes homokszem legömbölyödik. Ezt a homokot
futóhomoknak nevezzük. Ha a szél útjába akadály kerül, a homok lerakódik, és homokbucka
keletkezik. A szél hatására vonuló homokhalmazok alól ismét felszínre kerülnek a letarolt
akadályok, és a folyamatok ismétlődése közben kopnak, mállanak, idővel átalakulnak.
9.2. ábra. A víz körforgása
114