S zentgyörgyvölgyi porta
S zentgyörgyvölgyi porta
K erített téglaház S zentgyörgyvölgy
A szentgyörgyvölgyi Vörösmarty utca 13. száma alatt a klasszikus nyugat-dunántúli kerített ház téglából épített
változatát találtuk. A telek három oldala szorosan beépített, az északn yugati sarokban a pajta már ledőlt, de a
tulajdonostól kapott információk szerint eredetileg ez az épület is a telekhatárig ért. Több pajta, ólak, istállók és a
takarmány elhelyezésére alkalmas padlások, mutatják, hogy a jómódú tulajdonos főként állattartással foglalkozott.
A lakóépület bejárata a vidék téglaházaira jellemző „kódisállás”. Innen is nyílik egy kis tárolóhelyiség a pincelejárat
fölött. A bejárat kis előszobába, onnan a nagyméretű, egykor takaréktűzhellyel működő konyhába vezet. Az előszo-
bából balra az utcai szoba, jobbra egy hátsó szoba nyílik.
Sajnos az átépítések erősen megváltoztatták a ház belső beosztását, az eredeti állapotokról a padláson megmaradt
zöld mázas kúpcserepek, a kemence-tűzhely kombinát fém alkatrészei és a környék hasonló házainak részletei árul-
kodnak.
A gazdasági melléképületek méretei impozánsak. A lakóház mellett lécfalú szín és a kamra vagy „kástu” helyezke-
dik el, melynek üstházas tüzelője arról árulkodik, hogy itt folyhatott a disznóvágás és -feldolgozás is.
A belső telek északi oldalát határoló nagyméretű pajta, amelynek keleti sarka már leomlott, valamikor falakkal több
részre volt osztva, lehetővé téve a szalma és a takarmányfélék külön tárolását. A telek nyugati oldalán a disznóól, a
tehén- és lóistálló mellett magas, padlás nélküli pajta (kocsiszín) helyezkedik el.
Az utcafronton álló hatalmas kút öntöttvas szerkezete arra utal, hogy a vizet nagy mélységből húzták, és nemcsak a
család személyes használatára, hanem az állatállomány itatására is használták.
A téglaoszlopos drótkerítés sokkal később épült. Ezen a vidéken nem is mindig volt kerítése az udvarnak, különö-
sen, ha — mint jelen esetben — a porta három oldalát épületek szegélyezték.
Marx Mária
néprajzos-főmuzeológus
12
13