FÜGGŐLEGES TEHERHORDÓ ÉS TÉRELHATÁROLÓ SZERKEZETEK
5.2.2. Tömör és üreges égetett agyagtéglából
készülő falazatok
Az egyik legrégibb és a közelmúltig leggyakrabban használt építőelem az égetett agyagtégla. Kezdetben a kősze
gény, de agyagban gazdag területek követ pótló anyaga volt.
Később az építőkövekben gazda abb vidékeket is meghóg
dította, és az egész világ egyik alapvető építőanyagaként
mindmáig megmaradt. Az égetett agyagtermékek előnye,
hogy alapanyaguk szinte mindenütt megtalálható, előállításuk olcsó, a belőlük épülő falak építése egyszerű, nagy
teherbírásúak, könnyen megmunkálhatók, jó vakolattartók.
Régebben a falazatok építéséhez csak a kisméretű tömör téglát alkalmazták, hiszen csak ez az egyfajta égetett
agyagtégla elem állt a kőművesek rendelkezésére. Általánosan elterjedt volt az 1 vagy 1 1/2 tégla vastag falazat,
amelyekkel a tartószerkezeti követelményeket ki lehetett
elégíteni. Az energiaárak alacsonyak voltak, így a falazatokkal szemben nem támasztottak különösebb hőtechnikai
igényeket. Az alkalmazást az is indokolta, hogy a hiányos
építőanyag ellátottság miatt a kisméretű tömör téglából sokféle szerkezetet el lehetett készíteni.
A XX. század közepétől azonban az építőipart is jelentősen érintő gazdasági változások (energiaár drágulás) hatására egyre szigorodtak a falazatokkal szembeni elvárások.
5. FEJEZET
Elsősorban a korábbinál jobb hőtechnikai tulajdonság, valamint a gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb kivitelezhetőség került előtérbe. Ennek köszönhetően fokozatosan
megjelentek a nagyobb méretű, üreges égetett agyagtéglák, a magasított kevéslyukú, a kettősméretű kevéslyukú és a soklyukú tégla, valamint a B 30-as blokktégla.
A 80-as, 90-es években a falazatokkal és azok kialakításával szembeni követelmények tovább szigorodtak, így viszonylag rövid idő alatt ezek a termékek is elavulttá váltak.
Bevezették a kiváló hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkező, gyorsan építhető, nagy méretű vázkerámia kézi falazóelemeket. Ezek elterjedésével az égetett agyagtégla termékek fokozatosan háttérbe szorultak. Ezekkel részletesen az
5.2.4. fejezetben foglalkozunk.
A következőkben a kisméretű téglából készülő falazatok
készítését tárgyaljuk részletesen. (Ez volt a leggyakrabban
alkalmazott falazóelem.) Az ebből készülő falazatok elsősorban a munkaigényesség, a rossz hőszigetelő képesség,
a mai szemmel nézve túlzott habarcsigény, a falazatba vitt
nagy mennyiségű víz és a falazat ülepedése miatt nem felelnek meg a mai követelményeknek. Természetesen ez nem
jelenti azt, hogy a gyártásával is teljesen leálltak volna és
az építőipar egyáltalán nem alkalmazná. Még ma is elfordulhatnak olyan épületszerkezetek amelyek kisméretű tömör téglából készülnek (pl. pincefalak, boltövek, boltozatok
stb.).
5.2. táblázat. Tömör és üreges téglák
Megnevezés
Méret
szélesség/hosszúság/
magasság (mm)
Tömeg
(kg)
Nyomószilárdság
(N/mm2)
I. oszt.
92
190/300/140
7,5–9,5
II. oszt.
7
5
1,50
(kétoldali
vakolattal)
10
7
1100–1400
5
II. oszt.
1000–1200
1,04
(38 cm vastag
vakolt fal
esetén)
10
III. oszt.
B 30-as
blokktégla
5,1
1100–1400
5
I. oszt.
120/250/140
7
1,24
(38 cm vastag
vakolt fal
esetén)
10
II. oszt.
1100–1400
1,31
(38 cm vastag
vakolt fal
esetén)
5
III. oszt.
Kettősméretű
soklyukú tégla
5,6
7
I. oszt.
120/250/140
II. oszt.
1,45
(38 cm vastag
vakolt fal
esetén)
10
I. oszt.
3,7
1500–1800
5
III. oszt.
Kettősméretű
kevéslyukú
tégla
120/250/88
7
I. oszt.
2,8–3,5
II. oszt.
III. oszt.
Magasított
kevéslyukú
tégla
120/250/65
Hőátbocsátási
tényező
(W/m2K)
10
III. oszt.
Kisméretű
tömör tégla
Testsűrűség
(Kg/m3)