3. FEJEZET
Az alaptestek lépcsőzésére vonatkozó legfontosabb szabályok:
– a lépcsőzés hajlásszöge nem lehet nagyobb (meredekebb), mint a talaj természetes rézsűszöge (max. 30°);
– a lépcsőzésen belül két szomszédos alapozási sík közötti szintkülönbség (egy lépcső magassága) maximálisan 50 cm lehet.
Az alaptestek lépcsőzésének hiánya vagy a nem megfelelően kialakított lépcsőzés az alaptest károsodásán túl (alaptörés) az épület egészének súlyos károsodását okozhatja!
ALAPOZÁSOK
A különböző anyagú pontalapok kialakításának menete
megegyezik a sávalapoknál leírtakkal. Az előre gyártott vasbeton pontalapok (kehelyalapok) helyének kialakítása során
különösen ügyelni kell az alapozási sík egyenletességére.
A kiásott alapgödör alján (a kehelyalap alatt) 8–10 cm vastag
betonréteget kell kialakítani, ami a kész alaptest megfelelő
támaszkodását és tehereloszlását, illetve vízszintes helyzetét biztosítja.
3.1.2. Pontalapok
A pontszerű terheket jelentő pillérek és oszlopok
alatt alkalmazott alapozási szerkezetek a pontalapok. Elsősorban a vázas épületek vázpilléreinek alapozási szerkezetei.
A pontalapok alaprajzi alakja általában négyzet, téglalap,
ritkábban sokszög, illetve kör. A pontalapokhoz alkalmazott
anyagok megegyeznek a sávalapoknál használtakkal.
Tégla és terméskő pontalapokat ma már nem készítenek,
csak felújítások és bontások esetén találkozhatunk velük.
A beton pontalapokat a készítésük során az esetek
nagy részében zsaluzni kell. A lefelé szélesedő szerkezet
ferde oldalsíkokkal (csonka gúla) vagy lépcsősen alakítható ki, ennek megfelelő zsaluzatot kell készíteni (3.12. ábra).
A pontalap alsó részét egy 15–20 cm vastag talplemez
alkotja, ez megfelelő stabilitást és teherátadást biztosít.
A bonyolult és időigényes zsaluzási munkák miatt a mai
gyakorlatban ritkán alakítanak ki lefelé szélesedő szerkezetet. A lefelé szélesedő alaptestek előnyösek, mert a talajra
támaszkodó felület jóval nagyobb, mint a felső, közvetlenül
a pillérekhez, oszlopokhoz kapcsolódó felület. Napjainkban
általában egyszerű kocka vagy téglatest pontalapokat készülnek (3.10. ábra). Ezek megfelelő szilárdságú talaj esetén
zsaluzás nélkül is kialakíthatók, vagyis a kivitelezés költségtakarékossá tehető.
A vasbeton pontalapok lehetnek helyszínen készített
(monolit) vagy előre gyártott szerkezetek.
A monolit vasbeton pontalapok acélbetétekkel erősített
beton pontalapok. A vasalás következtében a kisebb szerkezeti méret is megfelelő teherátadást biztosíthat. A monolit
vasbeton pontalapok kialakítását elsősorban a felmenő teherhordó szerkezetek, a terhelés és a teherhordó altalaj elhelyezkedése határozza meg (3.11. ábra).
A kehelyalapok előre gyártott vasbeton pontalapok
(3.10/b. ábra). Ezek többféle kialakításúak lehetnek: általában a különböző előre gyártott vázszerkezetek elemeihez
igazodnak. Kötött gyári méretekkel készülnek, ezért a monolit alapokkal ellentétben gyakran előfordul, hogy a pillérek alsó síkja és a teherhordó altalaj közötti távolság „nem
hidalható át” (nem elég magas a kehelyalap). Ilyenkor a kehelyalap alá nagyméretű beton tömbalapokat készítenek,
melyek biztosítják a megfelelő teherátadást a teherhordó altalaj felé (3.11. ábra).
A vasbeton pillérek (oszlopok) és a pontalapok között
befogott és csuklós kapcsolat alakítható ki.
A befogott kapcsolatot az alaptestből kinyúló és bebetonozásra kerülő acéltüskék vagy az alaptestbe horganyzott csavaros kötések biztosítják (acél vázszerkezeteknél). Csuklós
kapcsolatot vasbeton szerkezeteknél ritkán alkalmaznak,
az előre gyártott elemeknél fordulhat elő.
3.10/a. ábra. Beton pontalapok
3.10/b. ábra. Előre gyártott pontalapok (kehelyalapok)
3.11. ábra. Pontalapok kialakítása
3.12. ábra. Pontalap zsaluzata
31