Magasépítéstan II. | Page 5

TETŐSZERKEZETEK 1. FEJEZET 1.12. ábra. Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei a) dűltszékes fedélszék; b) bakdúcos fedélszék Természetesen 13 m-nél nagyobb épületszélesség esetén is építettek hagyományos fedélszékeket (gondoljunk csak a régi középületekre). Ilyenkor a szarufák alátámasztási pontjainak a számát növelték, vagyis több középszelemen és így több székoszlop lett beépítve (négy- és ötállószékes fedélszerkezetek). Szerkezeti kialakítását tekintve a hagyományos fa fedélszerkezeteknek tehát két fő csoportját különböztetik meg: a szarusoros és a szelemenes fedélszékeket. Ez azonban csak a hagyományos fedélszerkezeteknél alkalmazott megkülönböztetési mód (volt). A mai építési gyakorlatban az üres és torokgerendás (szarusoros) fedélszékeknél – a gerinc és a koszorú vonalában – szintén szelemenekkel biztosítják a szarufák alátámasztását. Így ez a megkülönböztetés a napjainkban épített fedélszékeknél már nem helytálló. A fedélszerkezet kialakítását alapvetően meghatározó szempont a fedélszék és a zárófödém kapcsolata (ami szintén a csoportosítás egy módja). Ez alapján megkülönböztetünk födémmel szerkezetileg összefüggő és födémtől független fedélszerkezeteket. A födémmel szerkezetileg összefüggő fedélszékek lehetnek: –– födémmel egybeépítettek, –– közvetlenül födémre ráültetettek. A födémtől független fedélszerkezetek lehetnek: –– födém fölé építettek; –– zárófödém nélküli térlezáró szerkezetek. Ez a csoportosítás összefüggésbe hozható a födémszerkezetek történeti fejlődésével. 20 Régebben jellemzően fafödémeket készítettek. A fa födémgerendáknál és szaruállásoknál alkalmazandó tengelytávolságok közel megegyeznek, ami lehetővé tette a két szerkezeti elem összeépítését. Ez azt jelenti, hogy minden szaruállásban a szarufákat egyszerűen az alsó vízszintes fagerendákhoz, a kötőgerendákhoz csatlakoztatták. A kötőgerenda összeköti az egy szaruállásban lévő két szarufát, felveszi a vízszintes irányú erőket (ferde rúderő vízszintes komponensét), ennek következtében pedig minden szaruállás megfelelően merev keretszerkezetet alkot. (A kötőgerenda szerepe tehát kettős: része a fedélszerkezetnek és a zárófödémnek is.) Az így létrejött szerkezetek a födémmel egybeépített fedélszerkezetek (más néven gerendasoros fedélszékek) (1.13/a. ábra). Ez a kialakítás a szarusoros és szelemenes fedélszékeknél egyaránt alkalmazható volt. Szelemenes fedélszékeknél, a főszaruállásokban a székoszlopok a kötőgerendákra támaszkodtak (1.10. ábra). A kötőgerendák rendszerint a fedélszerkezetek legnagyobb keresztmetszetű faelemei. A nagy támaszköz és az összetett igénybevételek megkövetelik az átlagnál nagyobb keresztmetszetű elemek alkalmazását (húzás mellett gyakran hajlításra is igénybe vannak véve (pl. székoszlopok alatt)). Az acélgerendás födémek megjelenésével és elterjedésével a fedélszék és födém összeépítésére (az előzőhöz hasonló módon) már nem volt lehetőség. A szaruállásokban keletkező alsó vízszintes irányú húzóerő felvételére a végeiknél befalazott acélgerendák nem voltak alkalma ͅ