Disputa projekt Görögország
Ezek a külföldi programok egyre jobbak és jobbak lesznek! És amikor már azt hiszed, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, jön egy Görögország... Az athéni utunk előtt próbáltunk minél jobban felkészülni a disputára és annak témájára. Persze a tervezett tanulás a repülőn elmaradt, helyette csak élveztük az utazást.
Az első dolog, amit fényezni fogok, az a görögök természete. Amint megérkeztünk, a tanárok már ott integettek a reptéren, puszi, puszi, ölelés, és egy gránátalmát nyomtak mindegyikünk kezébe, mondván, hogy szerencsét hoz. Jó kis első benyomás... De még rátettek egy lapáttal, mivel miután lepakoltunk a hotelben,( kilátás: ötös), elvittek minket vacsorázni, ahol rögtön kaptunk pár nagy adag tipikus görög kaját, például souvlákit, tzatzikit és persze görög salátát! Ha volt is bármilyen negatív élőérzetünk a héttel kapcsolatban, akkorra már biztos eltűnt.
Persze vendéglátó családjaink is szuperek voltak. Mindent megtettek a kényelmünk érdekében, és valamiért azt hitték, hogy a gyomorkapacitásunk az eredeti ötszöröse. De nem bántuk, az alatt a hét alatt egy olyan ételt se kóstoltunk, ami ne ízlett volna. Azért, hogy ne csak fényezzem kedves görög barátainkat, meg kell jegyeznem, hogy közlekedési kultúrájuk nem teljesen kifogástalan( a piros, sárga, zöld színek az ő szemükben csak zöldként jelennek meg mind az autósoknak, mind a gyalogosoknak), így az utcán úgy vezettek minket a hostjaink, mintha a szüleink lennének. Meg persze van egyfajta önbizalmuk, illetve egy túlzott büszkeségük görög mivoltukra nézve, de mindezek ellenére iszonyú jóindulatúak és néha zavarba ejtően kedvesek.
A programmal is meg voltunk elégedve. Disputa, városnézés, kaja, buli. Valahogy így lehetne összefoglalni. Ezek keretében volt szerencsénk meglátogatni az Akropoliszt, az Akropolisz-múzeumot, benne több, mint kétezer éves tárgyakkal, lenézhettünk magas sziklákról az Égei-tengerre, hátunk mögött a Poszeidon-templommal, és elmentünk egy csillagvizsgálóba( ahol Obama pár nappal később beszédet mondott). Egyszóval bebarangolhattuk Athén pár nagy történelmi múlttal rendelkező szegletét.
Ne feledkezzünk meg a táncestről sem, ahol görög népitáncokat tanulhattunk, de öröm volt nézni azt is, ahogy később ők küzdenek meg a moldvaival. És persze a záróbuli, ahol mindenki feloldódva, sírva, nevetve vett részt. Volt minden, ami kell: zene, tánc. Megfigyelhető, hogy az összes ilyen program végén felzendül a macarena, és sorba rendeződve csípő- és karlengetésbe kezd mindenki... van egyfajta hangulata!
A disputáról meg annyit, hogy Spanyolország óta sok fejlődést tapasztaltam minden ország felől, voltak elég ütős beszédek, amikor tátva maradt a szám vagy éppen nevettem. Én is kaptam egy csipetnyi sikerélményt, és pozitívabb érzéseket vittem haza ezzel kapcsolatban is.
Zárásképpen mindenkinek ajánlom, hogy ha adódik ilyen lehetőség, ragadja meg, és vegyen részt ehhez hasonló diákcserékben, mert ezek az alkalmak rengeteget tudnak adni nem csupán a nyelvtanulás szempontjából.
Ezer köszönet jár útitársaimnak, Juditnak, Áginak, Gábornak, Melindának, Lilinek, Lucának és Marcinak! Csodás élményeket kaptam!!( és plusz öt kilót...)
Hungarian team
Kovács Anna
Az Akrop
A legjobb Varga Luc
A sounion