F E S Z T I V Á L O K
LÉTSZÜKSÉGLET A JÁTÉK
BESZÁMOLÓ A XII. MAGYAR M?VEK SZEMLÉJÉR?L (II rész. – június 1.)
A reggeli újságok mérge (azakurvakormánymegamocskosellenzék) és a heti hatvan-nyolcvan óra léleköl?, ízületromboló munka (tejkenyérparizersárgacsekkmárnincsenegyforintse) után létszükséglet a játék. „Játszani mindent, mi élet.” Kiszámolóst, fogócskát, matekversenyest, World of Warcraftot, bicikliz?st, Hodászi Ádám motorozóst, sebességet. Szerelmesest, Hodászi Ádám takaró alá bújócskázóst, menedzseres-titkárn?st. Pap bácsiskisfiúst. „… hosszú-hosszú ?szt”. Szobrost, zenést, fényképez?st, tükörb?l és profilképb?l. Focist, kosarast, Turbó rágópapír gy?jt?st. Pontgy?jt?st, aláírásgy?jt?st. Szövegest, szövegtest, névmás, némás. Színházast. Tanárost, bíróst, mérnököst, konduktorost, raktárost. A Magyar M?vek Szemléjét a Bakelit M.A.C.- ben így érdemes nézni. A második nap számomra egy összeszokott csapattal kezd?dik, a celldömölki SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ HAMUPIP?KE el?adásával. Magabiztos szerepl?kkel, jó tempókkal m?ködik az anyag. Igyekezvén nem elveszni a kategóriákban, profinak lehet mondani a Soltisosokat, egyfel?l a mesejáték igényes, ízléses lebonyolítása miatt, másfel?l több milliós állami támogatásból és évi sok-sok el?adással m?ködnek. Benk? Ági rendezése jól jellemzi a figurákat testtartással, mozgáskarakterrel. Az el?adás lendületes, a történet jól pörög, kicsit a vége felé elfárad. Mindenki ?szin4
tén és szerethet?en létezik a színpadon. Stangl Franciska Hamupip?kéje kamaszos esetlenségb?l megcsillanó naiv n?iséggel szeret. Nagy Gábor magabiztosan habókos XIII. Boldizsár.