T A L L Ó Z Ó Láthatalan írás. Az ember mulandó élete nem hagy nyomot. Nem hagy nyomot? Ugyanezekre a lapokra kés?bb tusrajz kerül. Isten szolgálata. Újra és újra és újra születés. Ugyanaz a körforgás Úgy t?nik, nincs kiút, nincs remény, a szerzetes sem kivétel. Az utolsó színben a két színész mozdulataiban az indiai szobrok gesztusai keverednek az ortodox ikonok pátoszával. Végül a két szerzetes fölfedezi a fejük fölött világító rést, a kijáratot, a körfogásból való kilépés esélyét. Itt a rítus vége. Hazafelé még fejtegetjük, ami hiányzik a kirakóból, mindenesetre kedvünk támad több rizst vásárolni a háztartásba és utánanézni a magunk fels?, fényes kijáratának... https:/facebook.com/S8pince cunkba három történet segítségével. „A d?re nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz.” – olvashatjuk a Tibeti Halottaskönyv el?szavában és az el?adás bevezet?jében. A színpadon pedig éppen egy anyóka botorkál, aki zavaró, már-már komikus gügyögésével ápolja hozzátartozóját. A meghalás történetei végül összeérnek a záró jelenetben, amikor két szerzetes készül a köztes létre, a halál utáni, de a következ? élet el?tti állapotra, és alakjukban vissza-visszaköszön a korábban látott emberi sorsok néhány meghatározó vonása.
HALOTTAS TÖRTÉNETEK
A fizikai színház a definíció szerint a szöveg helyett a színész testére, annak mozdulataira épül. Amikor a Tibeti Halottaskönyvb?l készült el?adást nézzük, amely az el?bbi kategóriába sorolja magát, az írás és a mozdulat közötti fordítás kihívásainak lehetünk tanúi. Ez azonban csak elméleti kérdésfelvetés, mert Formanek Csaba, Ilyés Lénárd és Pignitzky Ádám produkciója a meghalás kérdéseit vágja az ar21
Az el?adás a mindenkire váró átlényegülés folyamatos megjelenítésén kívül az sugallja még, hogy hasonló démonokkal kell megküzdenünk. A kavicsokat szorgosan számon tartó anyóka mi vagyunk, akik az anyagi javakat gy?jtögetve komikus, rikácsoló figurákká válunk az élet végén.