F E S Z T I V Á L O K bolikus helyzetr?l. Egy férfi egy hatalmas guruló ketrecben egy (a szerep szerint) tíz éves lányt húz maga után, aki a nyakánál fogva még meg is van kötve. Ruházatuk szedett-vedett (ahogy a „járm?” is), elgyötörtnek t?nnek. Id?nként vadászrepül?k húznak el a fejük felett (er?teljes hangeffekt), nem sok jót sejtetve. karfa a székén, akkor biztosan két kézzel szorítaná. Tényleg hihetetlenül er?s atmoszférát teremtenek a játszók, talán a fiatal férfit játszó színész lóg ki kicsit a képb?l. Mind jelenléte, mind színészi eszköztára gyengébb a társaiénál. Ám a lényeg, hogy a jelenet m?ködik, rengeteg asszociációt kelt a néz?kben. És mint kiderül, ez volt a cél. (Ne feledjük a Cunetomo-idézetet!)
A két szerepl? kapcsolata talányos. Félelem, köt?dés, egymásrautaltság, megalázottság, elnyomás – ilyen és hasonló fogalmak merülnek fel bennem. Kevés szó, finoman kidolgozott gesztusok, er?s jelenlét. A jelenet „cselekményét” egy újabb szerepl? felbukkanása adja, egy fiatal férfié, aki a szabadulást kínálja fel a lánynak. Elfogadja-e avagy sem? A játszók és a jelenet erre már nem adnak választ. A színészi játék intenzitására, a jelenet feszültségére jó példa, hogy a néz?téren mellettem ül?, sokat látott színész-kolléga többször összerezzen félelmében, ha lenne
A foglalkozás ugyanis interaktív módon folytatódik. El?ször gondolatainkat a ketrec falaira ragasztott szalagokra írjuk, majd kisebb csoportokban el?zményjeleneteket csinálunk, amiket be is mutatunk egymásnak. Végül – ismét a néz?k soraiból verbuvált játszók el?adásában – egy lehetséges befejezését is megtekintjük a jelenetnek. Mindeközben – a foglalkozás vezet?jének moderálásával – ki- és megbeszéljük az élményeket. Van mit. Horváth Gergely
16