F E S Z T I V Á L O K
NÉZ?PONT
KRITIKÁK A II. INÁRCSI SZÍNKAVALKÁD FESZTIVÁL ELS? NAPJÁNAK EL?ADÁSAIRÓL
„Az embernek ismernie kell a „zápor tanítását”. Akit útközben egy váratlan zápor elkap, elkezd rohanni, hogy ne ázzon el. Ha viszont természetesnek vesszük, hogy es?ben vizesek leszünk, akkor kedélyünk megnyugszik, még akkor is, ha b?rig ázunk. Ez a lecke mindenre vonatkozik.” Jamamoto Cunetomo – Hagakure
Horváth Gergely
A szamurájok kódexének több száz éves tanítását a színházra is értelmezhetjük. Ha az alkotó szem el?l téveszti a célt (a színész a karakter mozgatórugóit, saját motivációit; a rendez? az el?adás létrehozásának az okát), akkor a végigdolgozott próbafolyamat alatt ugyanúgy „vizes lesz”, azaz idejét, energiáját, kreativitását ugyanúgy beáldozza az el?adás oltárán, ám valós eredményt nem fog elérni. Viszont bármilyen s?r?n essen az es?, azaz bármilyen akadály, nehézség hátráltassa is a munkát, ha a színházcsináló kitart az eredetileg meghatározott (m?vészi) cél mellett, akkor valós esélye van maradandót alkotni. Természetesen az aktuális próbafolyamat módszerének gyakorlata, a jelenetek és szerepek dinamikája menet közben formá13
lódhat, változhat, ám ez nem mond ellent az alaptételnek. E hosszas és kicsit talán körülményes bevezet?t azért tartottam fontosnak, mert ebb?l a szempontból fogom megvizsgálni a fesztivál (id?rendben) els? három el?adását. Rögtön a nyitóel?adás kérdéseket vetett fel bennem. A SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ TÉVESZMÉK cím? produkciója az els? pillanatban magába szippantott er?s vizualitásával és színészi jelenléteivel. Ezen a két vonalon az el?adás végig magas szinten teljesített, ám amint elkezdett bonyolódni a cselekmény és elkezdtek körvonalazódni a szerepl?k konfliktusai, úgy gyengült a rám kifejtett hatása.