Kedves Ballagók!
Bejártátok az iskolaépületet, közösen végig sétáltunk a Deák téren, a Mátyás király utcán, a Széchenyi téren és a Templom utcán. Most várjátok a padokban, hogy mit hoz még a mai nap. De a vándorlás nem fejeződött be, hiszen az egész emberi élet vándorlás. A vándor alakja az igazság, a helyes élet, az Istent kereső ember szimbóluma. Ennek a nagy útnak az első rövidke részét tettétek meg a középiskolai évek alatt. Egy magyar népmesét hoztam nektek búcsúzóul és útravalóul.
A szegény ember három fia elment szerencsét próbálni. Mikor egy keresztúthoz értek, azt mondták, hogy három esztendő múlva itt találkoznak, s akkor meglátják, ki mit szerzett. A legkisebb fiú egy öregembernél szolgált, becsületesen, keményen. Egy nap az öreg elé állott.- Na, öregapám, betelt a három esztendő, s immár el kell mennem. Amit megérdemlek, azt add nekem fizetségbe. Az öregember elővett háromszáz aranyat, s három diót, s letette az asztalra.- Na, fiú, ha a pénzt elveszed, tudd meg, nem adom tiszta szívből. De ha elveszed a három diót, azt tiszta szívből adom. A fiú azt gondolta magában:,, Amilyen tiszta szívből én őket szolgáltam, ha olyan tiszta szívből találja adni a diót, akkor azt veszem el."
Amikor találkoztak, a testvérek kinevették és elzavarták a kisebbet. Nem akartak szégyenkezni a testvérük miatt az apjuk előtt. A kicsi bement az erdőbe szomorúan. Hamarosan igen megéhezett.
Elő is vette a diót, de mikor megtörte, megrémült, majd igencsak meglepődött. Csorda juh kezdett kifolyni belőle. Annyi volt, hogy nem is tudta megolvasni!,, Ej- gondolta magában-, van mivel édesapámhoz hazamenjek." El is indult büszkén haza.
Az úton eszébe jutott, hogy még egy diót meg kéne törni. Mikor azt is megtörte, marhák kezdtek kifolyni belőle, s ökrök. Legutoljára egy szekér, két szép ökörrel befogva. Felült a szekérre, a juhok s a marhák szépen ballagtak utána. Közel a házhoz eszébe jutott a harmadik dió is.,, Törjem csak fel ezt is, ne vigyem haza." – gondolta. Abból meg egy világszép leány szállott ki. Mikor a fiú meglátta, nagyon megörvendett. Belépett a házba az apja elé, s megmutatta ajándékait, mindenki csak bámult, hol szerezte ez a fiú ezeket a csodás dolgokat?
Ugye, mondtam én nektek, hogy a szolgálatomért a fizetséget tiszta szívből adták. Nem lehet, hogy az ember csak a pénznek örvendjen. Abból a három dióból kelt ki minden, amit itt láttok.
Mindnyájan kaptatok három diót, a tudást, a szeretetet és a hitet, ami sok ember szemében a mai modern világban talán értéktelennek tűnik. Ezek a diók, akárcsak a mesében, csak később mutatják meg teljes gazdagságukat. Ez a ti három diótok. Örülök, hogy mint a legkisebb fiúnak, nektek is volt bizalmatok elfogadni a három diót.
Kedves Végzős Diákok!
Szeretettel kívánom, hogy bomoljanak ki később ezek diók, éljetek, gazdálkodjatok mindazokkal az értékekkel, amit az Eötvösben eltöltött 4 év után magatokkal visztek.
Büszke vagyok Rátok! Isten veletek! Részlet Gottschling Gábor, igazgató úr ballagási beszédéből