„… amikor megszületik a közösség ” Egy iskolakarácsony margójára
Elmesélem egyik legszebb ünnepi ebéd-élményemet . Egyetemista voltam , és egy hétvégére nem mentem haza , úgy gondoltam , egyedül töltöm a koleszban a hétvégét . Közben kiderült , hogy az egyik barátom is így döntött , a teakonyhában futottunk össze . Úgy döntöttünk , hogy együtt ebédelünk . A menü is adott volt .
Szépen megterítettünk , kitaláltuk , ha már ünnepi az ebéd , akkor legyen tényleg ünnepi az asztal , legyen gyertya is . Találtunk egy teamécsest , de kiderült , hogy egyikünk sem dohányos , nincs gyufánk . Barátomnak eszébe jutott , hogy neki van egy gyufásdoboza , benne egyetlen egy szál gyufa . Amit aztán az első húzásra sikerült úgy eltörnöm , hogy képtelenség volt utána végighúzni a doboz oldalán . Nem törődtünk bele , hogy az ünnepi asztalon nincs égő gyertya , ezért kitaláltunk valamit : az elektromos rezsót bekapcsoltuk , amikor felforrósodott , a törött gyufát hozzányomtuk , az meggyulladt , és így már meg tudtuk gyújtani a mécsest , így már megehettük az ünnepi ebédet : kenyér , mustár és virsli . Merthogy csak arra volt pénzünk .
Nagyszerű ebéd volt ! Azóta is az eszembe jár az az ebéd , annak az ünnepélyessége . Nem az étel minősége , nem a teríték tette azzá , hanem a barátság , a felismerés , hogy nem vagyunk egyedül , hogy közösségben lehetünk az üres kollégiumban . Mert az igazi ünnepet nem az asztalra került étel minősége adja . Na jó , természetesen az is , hiszen nincs az az ünnep , aminek a kedvéért meg tudnék enni egy kelkáposzta-főzeléket , az igazi ünnephez hozzátartozik , hogy ténylg jó dolgot teszünk az asztalra .
De a lényeg az , hogy egy átlagos étkezés és az ünnepi étkezés között a különbség nem abban van , ami az asztalon van , hanem abban , akik körbeülik az asztalt . Jó barátok , család , mindenki , akit szeretünk . És a legdöbbenetesebb , amikor maga Isten kuporodik mellénk . Nem előkelő étteremben , olykor egy kollégiumi teakonyhában , vagy ha csak egy istállóban , úgy is jó . Nem csillár világít , még csak nem is rezsón meggyújtott teamécses , csak egy csillag . A társaság nem VIP , még csak nem is egy jó barát , hanem egyszerű pásztorok , meg idegenből jött tudósok .
Az igazi ünnep az , amikor a legegyszerűbb dolgok is új fényt , új jelentőséget kapnak . Olyan ez , mint amikor egy színpadon állunk : játsszuk az életünket , felnövünk , tanulunk és dolgozunk , összeveszünk másokkal és kibékülünk és egyszer csak ez az egész színpad felülről jött fényt kap : ugyanazt tesszük , de minden megtelik értelemmel , céllal és világossággal .
Édesapám olyankor , amikor valaki kellemes ünnepeket kívánt neki , azt mondta : ami kellemes , az a lábvíz ; az ünnep boldog , békés vagy áldott . Ma már értem , miről beszél . Nem arról , hogy ünnepünk ne legyen kellemes , ne érezzük magunkat jól . De maga a tény , hogy kellemes , még nem mutatja meg az ünnep lényegét , és az el is enyészik az utolsó lenyelt falattal . Az ünnep akkor kezdődik , amikor megszületik a közösség , s ezáltal minden fentről kapott fényt kap .
Ilyen az , amikor Isten Betlehemben belép az életünkbe : az életünk új jelentőséget kap , csoda lesz a megszokott és ünnep a hétköznapi . Akkor is , ha virsli van az asztalon , és akkor is , ha egy istállóban találkozunk a közénk lépő Istennel . ( Hegedűs Attila )