Eötvös hírlevél Eotvos-hirlevel-07-evf-08-szam | Page 4

Akácos Anna (9. b) és Kántor Bernadett (12. c)
csendesnapi értekezése
Érvényesítés (1. film) és Ajándék (3. film)
Ajándék
K. B.: Először azt hittem a fiú azért mérges az anyukájára meg a kutyusra, mert megzavarták játék köz-
ben. Aztán mikor kimentek és kiderült, hogy nem csak a kutyának hiányzik egy lába, hanem neki is, akkor
már egyből megértettem.
A. A.: En úgy gondolom, hogy azért is mérges volt, hogy az anyukaja megzavarta, de amikor kibontotta és
meglátta a kutyát, egyből elszállt a rossz kedve. De amikor meglátta, hogy a kutyának hiányzik a lába,
úgymond undorodni kezdett tőle es emiatt is mérges volt az anyukájára. De aztán mégis lekötötte a ku-
tya, mert hát ki ne tudna neki ellenállni. És a végen értettem meg én is.
K. B.: Igen, bár mondjuk az is érdekes lehet, hogy amíg nem jött a kutya, addig azt láttuk, hogy a sötét-
ben, egyedül játszik, viszont utána meg kiment vele a szabadba, a fényre és már együtt voltak.
A. A.: Mert rájöhetett (szerintem) hogy nincs egyedül.
És ha jobban belegondolunk, ha a fiú így jár iskolába, hogy hiányzik az egyik lába, biztos, hogy a figyelem
középpontjában van. És nem jó értelemben. Biztos, hogy bántjak, de amikor a kutya nem foglalkozik az-
zal, hanem szeretettel néz rá, akkor jön rá, hogy nincs egyedül, és elfogadjak, szeretik őt úgy, ahogy van
K. B.: Na, igen. Érezte a kutyával ezt az úgy nevezett kapcsot, „rokon jelleget”. Mivel a kutya is alapból
hátránnyal indult, hiszen össze-vissza szerencsétlenkedett szegény és ő is ugyanúgy magára vonta a fi-
gyelmet, mint ahogy a fiú is magára vonhatja más emberek között. Csak a kutya pont hogy élvezte a fi-
gyelmet, és nem érdekelte, hogy részben a lába miatt kapja, csak az, hogy egyáltalán kapja.
A. A.: És elérte, hogy a fiú megszeresse. Hogy foglalkozzon vele.
Érvényesítés
A. A.: Hát nem tudom. Nekem speciel ettől lett jó kedvem. Mert tudom, hogy nagyon ritkán lehet talál-
kozni ilyen emberekkel, de ők, akik mégis ilyenek, tényleg mindenkiben látják a jót és a szépet és nem
érdekli, ha ő nem kapja ezt vissza. Szereti, ha az emberek boldogan élik a mindennapjaikat, es nem egy-
kedvűen. És mindent megtett azért, hogy az a nő is mosolyogjon. De aztán egyszer feladta. Amikor sehol
sem találta, úgy gondolta (szerintem), hogy mindennek vége. De aztán nem bírta sokáig, mert tudja,
hogy az emberek őszintén tudnak mosolyogni még egy fénykép erejéig is, és ő ezt mindig elérte az utcán
is. És így találta meg az akkor már mindig mosolygós nőt. Aki miatta mosolygott.
K. B.: Szerintem miután nem tudta mosolyra bírni a nőt, „belefáradt” ebbe az egészbe, és nem csak a sza-
vait érezte üresnek és értéktelennek, hanem saját magát is. És bár újra elkezdte mosolyra buzdítani az
embereket, valami mégis hiányzott. Ezt a valamit pedig a nőtől kapta vissza, amikor ugyanazokat a szava-
kat hallotta vissza tőle, amelyeket ő is mindig mondott másoknak. Mert rengeteg mindent megtett má-
sok boldogságáért, csak a sajátját nem volt képes elérni, mivel ugye Victoria folyton elutasító volt vele
szemben. De ha belegondolunk, végül is tényleg ő bírta újra mosolyra a nőt, hiszen akarva-akaratlanul is,
de segített az anyukáján.