Eötvös hírlevél Eotvos-hirlevel-06-evf-08-szam | Page 8

Csendesnap iskolánkban
Furcsa kifejezés ez a csendesnap, mást takar, mint amit sejtet a szó. Nem csendes napról van szó, a nap lényege
nem a hang-nélküliség, hanem az, hogy másfajta hangokat hallunk meg most, mint máskor: nem a minket körül-
vevő világ szavaira figyelünk, hanem megpróbálunk a középpontra, a Teremtőre figyelni. Ez lehet csöndes és han-
gos egyaránt.
A tavaszi szünet előtti utolsó napon, április 16-án „hangos” csendesnapunk volt. Hagyományainknak megfelelően
áhítattal kezdtünk, Az áhítat énekeit a KÖSZI fiataljai kísérték. A KÖSZI, vagyis a Keresztény Önkéntesek Szövetsé-
ge az Ifjúságért nevű szervezet olyan fiatalokból áll, akik gyermekeknek és fiataloknak szerveznek táborokat, is-
tentiszteleteket, hitéleti programokat. Többen közülük még gyermekként lesznek egy táborban „köszissé”, hogy
aztán felnőve maguk is szervezőkké váljanak.
Nos, ennek a társaságnak egy kis csapatát kértem föl, hogy jöjjenek el és segítsenek a csendesnap programjának
megvalósításában. Kilenc egyetemista korú fiatal jött el, hogy iskolánk diákságával foglalkozzon. A kezdő áhítat
után a diákok ezekhez a fiatalokhoz mentek, hogy kétszer negyvenöt percben az élet fontos kérdéseiről gondol-
kozzanak: az esélyegyenlőségről, kultúráról, párkapcsolatokról, zenéről, lelki kérdésekről. Mivel a beszélgetések
vezetői nem sokkal voltak idősebbek, mint a diákok, akiknek a programot tartották, könnyen megtalálták velük a
hangot. Közben a szünetben lehetőség nyílt a KÖSZI-t egy kissé jobban megismerni.
A diákokprogramjával párhuzamosan a tanári kar is érdekes beszélgetésen vehetett részt: Szemerei János, az egy-
házkerület püspöke tartott vetített képes előadást, amelyben az evangélikus egyház múltját foglalta össze, arra
téve a hangsúlyt, hogy ez a történelem mit jelent az evangélikusság identitástudatát tekintve. A második blokkban
aztán erről a kérdéskörről tartottunk vitát.
11-kor záró áhítatot tartottunk, ahol a liturgiát az iskolalelkész, az igehirdetést a püspök úr tartotta a szent vá-
rosért, Jeruzsálemért aggódó Jézusról. Nagy öröm volt, hogy az áhítat végén a diákság a szokottnál sokkal lelke-
sebben vett részt az éneklésben- talán nem csak a szünet eljövetelének örültek, hanem a csendesnapért is hálásak
voltak… Utána az egész iskola a színház felé vette az irányt, ahol- immáron a szünet nyitányaként- az Illés zenekar
dalaiból összeállított műsorral indítottuk az annyira várt szünetet.
Hegedűs Attila