Március 29.
„Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást”
Nézz körül, mit látsz? Ez a családod. Nem mindig tökéletes, vannak veszekedések, de ez a tied.
Nézz körül, mit látsz? Ezek az osztálytársaid, a tanáraid, az iskolád. Olykor kínos, de közéjük tartozol, még ha nem is olyanok,
mint a Szívtipró gimi.
Nézz körül, mit látsz? Ez a munkahelyed, a kollégák, a diákok, akiket tanítanod kell. Néha lefárasztják az idegeidet a kérdéssel:
ezt meg minek kell…? De ők a hivatásod.
Nézz körül, mit látsz? Ez az országod, amely mindig nem tudja eldönteni, hova húzzon, amelyben nincs ügy, amiben a vezetők
egyetértenek. Mégis, a nagyvilágon e kívül…
Nézz körül, mit látsz? Jó esetben – ha részese vagy – ez az egy-házad. Aminek olykor látod szűk-látókörűségét, álszent-sé-gét,
hiteltelenségét. De akkor is ide tartozol, a tied.
Persze vannak, amikor ezek a közösségek fénylenek, amikor átjárja a lelkedet a hála, hogy ezek az emberek között le-hetsz. De
biztosan van párszor, amikor kérdésessé válik: mi kö-zöm nekem ehhez az egészhez? Másutt jobb lenne…
A zsidókhoz írt levél szerzőjének a válasza nem az, hogy ne vedd észre a kínos elemeket; nem az, hogy légy ostoba. Az ő válasza
a REMÉNYSÉG: a közösséged – legyen az bármilyen gyenge – Isten reménységét hordozza magába. Ne azt nézd, ami-lyen, hanem
azt, amilyen Isten szerint lehetne. (Mellesleg ez igaz önmagadra is.)
És még valami: ne várd, hogy a közösség olyanná válik, amilyen lehetne. Csak te magad élj úgy benne, mintha már olyan lenne.
És ha mindenki úgy tesz…
Republic: Ezt a földet választottam
https://www.youtube.com/watch?v=NqEIJjLJX0c
Május 22.
„A fiú még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
Pont ma hajnalban gondolkodtam azon, hogy hányszor ismerek rá egyik-másik irodalmi alkotásban a saját életemre: jé, ez
pont olyan, mint amikor velem az történt, hogy…
De mi van, ha fordítva történik? Ha a művészeti alkotás annyira tetszik, hogy beszivárog az életembe, először csak szerep, póz
lesz, majd tényleg úgy alakul az életem, a gondolkodásom, ahogyan azt a műben olvastam.
A történetben egyszerre ismerek rá önmagamra, és kezdek el olyan lenni, mint a történet. Oda-vissza játék ez. Tetszik, mert
hasonlít rám, vagy pedig tetszik, és emiatt elkezdek hasonlítani rá. Fontos kérdés, hogy melyik volt előbb?
A Biblia legismertebb történetében, a tékozló fiú példázatában is magunkra ismerünk: elveszettségünk és hazatalálásunk élménye
hasonlít ahhoz, ahogyan egy apa elfogadja a fiát, bármilyen is a srác. Ugyanakkor a történetet ismerve, én magam is elkezdek
olyan lenni, mint a történet szereplői: gyerek, aki visszatér, apa, aki elfogad. A történetben ráismerek a saját állapotomra –
és a történet a maga képére formál engem. Akár így, akár úgy, ezzel csak nyerhetünk. Isten is, én is. (Meg a fiam is.)
Pápai Joci: Az én apám
https://www.youtube.com/watch?v=2b_vZFUVs_g
Május 29.
„Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.
Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.”
Eszembe jut a tükör-játék: ketten állnak egymással szem-ben, és az egyik másolja a másik mozdulatait. Kisgyerekek na-gyon
élvezik! Felemelem a kezem – a szemben álló is fel-eme-li. Kinyújtom a nyelvem – a másik is kinyújtja. Meddig tu-dom csinálni?
Mikor jutok el odáig, hogy a másik olyasmit tesz, amire én azt mondom, kösz, nem, ezt még játékból se? (Van olyan ismerősöm,
aki nyakába tudja tenni a lábait, na ezzel a galáddal nem szívesen játszanék ilyet. Égnék.)
Mint-ha Pál szerint ezt játszaná velünk Isten is, vagy mi őve-le. Amit mi teszünk vele, ő is azt teszi velünk. És fordítva: ami az ő
útja, az a mienk is. Együtt halunk meg és együtt támadunk föl. Együtt szenvedünk és együtt örülünk. Meg-ta-gadjuk és megtagad.
Jó játék.
Az utolsó mondat viszont megtöri ezt a logikai sort. A végén Isten nem játszik tükrös játékot, mert nem tud. És épp ak-kor
nem, amikor mi ki akarunk szállni az egészből, amikor azt akarnánk mondani, én már itt hagylak, nem játszom tovább. Nem tud
nem figyelni ránk. Mindenre képes, csak közömbösségre nem. A hűtlenségben nem partner.
Presser Gábor: Engem is vigyél el
https://www.youtube.com/watch?v=ga95e-AZvPE