Egyéni cselekvési lehetőségek • Klíma Kódex klímamódex_lakossági_01_30

A FALAZÓANYAGOK TÍPUSAi Az építőanyagok fajtái, avagy mi számít „természe- tesnek”, és mi kevésbé? Az építőanyagok között alapvetően két nagy csoport különíthető el: a természetes és mesterséges anyagok. A természetes anyagokat (pl. kő, fa, homok, kavics) átdolgozás nélkül beépíthetjük az épületekbe, míg a mesterséges anyagok nem találhatók meg a termé- szetben, technológiai eljárások során jönnek létre (pl. sóder, cement, beton, tégla). Így bár a vályog és a tégla egyaránt a természetben előforduló alapanyagokból áll, az előbbi természetesnek minősül, mivel száradást kö- vetően azonnal felhasználható, a tégla ellenben mester- ségesnek anyagnak számít, hiszen előállítása roppant energiaigényes technológiát, égetést igényel. Hagyományos falazóanyagok klímavédelmi szemmel A legősibb falazóanyag a fa és a kő, amelyek előállítá- sa nem igényel sok energiát. Amennyiben a faszerkezet érintkezik a belső térrel, úgy kiválóan képes szabályozni annak páratartalmát is. A mai, szigorú épületenergetikai követelményeknek azonban ezek az építőanyagok is csak megfelelő szigeteléssel ellátva felelnek meg. A vályog ősi, természetesnek számító falazóanyag, több fajtája is létezik, amelyek különböző szilárdsá- gi, terhelhetőségi jellemzőkkel bírnak, közös bennük ugyanakkor, hogy hőszigetelő-képességük, páraszabá- lyozó képességük kiváló, és sem a gyártásuk során, sem hulladékká válva nem terhelik jelentősen a környezetet. Magas nedvszívóképességük azonban ellensúlyozhatja előnyeiket, így klímavédelmi szempontból csak nagyon precíz vízszigeteléssel ellátva ajánlható. A tégla széles körben elterjedt, sokoldalúan haszno- sítható építőanyag, előállítása ugyanakkor rendkívül energiaigényes. A hagyományos tömör tégláknál sokkal kedvezőbb tulajonságokkal bírnak a légkamrákkal ellátott változatok, hiszen ezek hőszigetelőképessége sokkal jobb, így mérséklik az épületek fűtési, valamint hűtési energiaigényét, ezáltal klímavédelmi szempont- ból kedvezőbbek. A többszintes, emeletes házak, illetve soklakásos tár- sasházak általában betonból készülnek. Ennek előállí- tása - különösen az alapanyagkként szolgáló cementé -, nagyon magas üvegházhatású gázkibocsátással jár. További hátránya, hogy igen rossz a hőszigetelési tulaj- donsága, így a hőszigetelésre a szokásosnál is nagyobb figyelmet, és költséget kell fordítani. „Alternatív, környezettudatos” falazóanyagok? Ilyenek is léteznek! A környezettudatos építkezések elterjedésével újabb technikák is megjelennek. Ilyen például a szalma- bála-építkezés vagy a kenderbeton. A szalmabála épületeknek nagyon jók a hőszigetelő tulajdonságai, megfelelő hőérzetet biztosítanak, és a vályogházak- hoz hasonlóan a páratartalmat is szabályozzák. Fontos azonban, hogy a falszerkezetbe építve mindenképpen meg kell védeni a bálákat a külső károsító tényezőktől (időjárás, tűz, rágcsálók, víz stb.). A kenderbeton kender, víz és mész kötőanyag keve- rékéből áll, erős, tartós, és hasonlóan egyszerű használ- ni, mint a jól bevált évszázados hagyományokon alapu- ló anyagokat (pl. vályog, vert fal), emellett sokoldalúan használható a falak szigetelésére, padló és tetőfedésre. Mindamellett tűz-, víz-, és korhadásálló is. LEGYÜNK RÉSEN! Klímavédelmi szempontból nem ideális választás az egyre népszerűbb könnyűszerkezetes ház! Hőszigetelőképességük ugyan meg- felelő, szerkezeti elemeik alacsony hőtárolóképessége miatt azonban télen és az átmeneti időszakokban könnyen túlmelegednek, az ezáltal keletkező felesleges szellőzési igény pedig jelentős hőveszteséggel jár! 17

Egyéni cselekvési lehetőségek • Klíma Kódex klímamódex_lakossági_01_30 | Page 17