Református konfirmáció
A két testvér példázata Mt 21,28-31
Az idei évben 25 társammal konfirmálkodtunk május 16-án, pünkösd ünnepén, amikor a szentlélekkel való töltekezése történt a tanítványoknak.
A konfirmálásra 117 kérdést kellett megtanulnunk nekünk konfirmandusoknak. Ez a felkészülés nálunk hittanórán történt. A vizsga előtt pedig tartottunk egy főpróbát a Kossuth utcai templomban. Majd amikor elérkezett a konfirmációs vizsga napja, mindenki nagyon izgult, hogy jól sikerüljön.
Pünkösd napján került sor az úrvacsorás istentiszteletre , akkor kaptuk meg az áldást, a Bibliát, oklevelet és sok jó kívánságot.
Volt egy fiú közöttünk, aki még nem volt keresztelve és ő egyszerre keresztelkedett és konfirmált.
Nagyon sokan voltunk szerencsére, bár így egy picit hosszúra nyúlt az istentisztelet. Az ünnepség közben és végén fotókat készítettek rólunk. Amikor vége lett a konfirmációnknak, akkor sok csoportképet készítettek rólunk, valamint az úrvacsora közben is csináltak néhányat.
Az istentisztelet után szeretetvendégségben volt részünk. Minden család hozzájárult a megvendégeléshez valami aprósággal. Nagyon gyorsan tele lett a terített asztal finom süteményekkel, üdítővel, melyeket a felavatásunk után el is fogyasztottunk.
Zsuzsa néni és Tamás bácsi egész éves felkészítését és lelkiismeretes munkáját egy-egy szép kiültethető virággal és képpel köszöntük meg. Zsuzsa néninek én adhattam át a virágot.
Szerintem a konfirmáció arról szól, hogy az Istenben való hitünket megerősítsük saját szándékunkból. Nagyon jó érzés tudni, hogy már én is református keresztyén vagyok.
Isten Szentlelkének érkezése
a péterfys diákokhoz
Nagy ünnepre készültünk pünkösd napján a nyolcadik évfolyammal. Eltelt nyolc év, de nem tűnt el nyomtalanul mindaz, amit Jézus Krisztus a hittanórákon tanított meg önmagáról. Megismertük azt a szeretetet, amellyel Jézus szerette tanítványait, és egészen meghatott bennünket, mennyire átérezte Jézus az apostolok félelmét húsvét után, hogy mi fog történni akkor, amikor már nem járja velük együtt tanító útját.
Jézus különösképpen is átérezte az apostolok helyzetét, ismerte félelmeiket, korlátaikat és hiányosságaikat, és tudta, hogy mennybemenetele után mennyire segítségre fognak szorulni. Ő nemcsak szóbeli bátorítást adott nekik, hanem azt, amit mi nem tudunk megadni egymásnak: saját Lelkét adta segítségül.
Huszonnyolc katolikus diákunk pontosan ugyanezt a Szentlelket kapta meg az Úr Jézustól pünkösd vasárnapján a Szent Imre - templomban.
Képgaléria, kattints:
A Vigasztaló Szentlélek, akit ezen a szép ünnepen a bérmálkozóink is megkaptak, éppen ilyen: egy életen át fogja kezünket. És ez nem csak ígéret.
Kedves Bérmálkozók! Azt kívánom nektek, hogy az a szeretet, amelyet megmutattatok nekem a hittanórákon és találkozásaink alkalmával, legyen mindig a Szentlélek örömének jele. Köszönöm nektek azt az elszántságot, amivel oly sok éven keresztül bizonyítottátok komoly készüléseteket a bérmálásra. Köszönöm a jókedveteket, a sok mosolyt, az őszinte beszélgetéseket, és ne feledkezzetek el soha arról, hogy Jézus Szentlelke által fogja a kezeteket, hogy így tegye teljessé mindazt a jót, amit megkezdett Bennetek.
Pozsgai Ágnes tanár
e-Hírharang
7
Ünnepeink