Our town
4
„…szárnyra kelnek, mint a sasok…”
„…szárnyra kelnek, mint a sasok…”
„….futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.”
Iskolánk igéjének ez a pár szavas részlete az utóbbi hetekben befészkelte magát a gondolataimba, hol aggódva, hol bizakodva ismételgettem az ismerős szavakat.
Aggódom, mert az a huszonnyolc diák - akiket kisgyermekként a szárnyaim alá vettem 8 évvel ezelőtt – életének nagy állomásához ért.
Befejezték gimnáziumi tanulmányaikat, és kilépnek evangélikus szigetünk védelmet nyújtó falai közül, ahol szinte egy nagy családként éltük a napjainkat.
Az érettségi vizsgák után kezdődnek a további próbatételek: a felvételi, az egyetemi évek, a munkás hétköznapok, a családalapítás.
Visszagondolva a 8 küzdelmes évre, azt hiszem a bizakodásra is van okom, hiszen a 12/VIII. osztály kiemelkedő
eredményeket ért el a tanulmányi munkában, vidám, összetartó közösséggé vált.
Örömmel végeztek önkéntes munkát segítve másoknak, kitartóan tudnak dolgozni kitűzött céljaik elérésére.
Bízom benne, hogy olyan fiatalokká váltak az évek során, akik kellő tudással, ismeretanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy boldoguljanak a sok gonddal, problémával teli világban. Tanártársaimmal, iskolánk lelkészeivel közösen azon fáradoztunk, hogy a tudás és az ismeretanyagon túl erkölcsi kérdésekben is a helyes úton, Istennek tetsző úton járjanak.
Május 4-én elballagtak szeretett gyermekeink! Nekünk „…az Úrban bízva…” el kell őket engedni tudva, hogy
(Ézs 40,31)
Téri Lászlóné Décsei Julianna
osztályfőnök