Másodszor is győzött a 11/VII. osztály!
Gratulálunk !
19
e-Hírharang
Az osztály úgy gondolta, idén újra meg kellene próbálni „Az év osztálya” cím megszerzését. Mivel tavaly sikeresen megnyertük a választást, ebben az évben kissé féltünk, hogy ez másodszorra már nem sikerülhet, ennek ellenére maximális erőbedobással láttunk hozzá az előkészületeknek.
Először a témát kellett kiválasztanunk. Nehéz volt, hiszen nem akartunk túl sablonosat, de túl bonyolultat sem elvállalni. Végül az ősemberek mellett döntöttünk, s az ő világukat szerettük volna bemutatni humoros környezetben, valamint azt, hogy vajon miként viselkedhetnének ebben a mai társadalomban. Meglepően érdekes, vicces ötletek születtek a kisfilmünkben lévő jelenetekhez. Rendívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat osztálytársunk, Levi miatt, hisz profi módon bánik a kamerával, s így mind a videók felvétele, mind a szerkesztése gördülékenyen ment.
A forgatások vidáman teltek, a járókelők is sokat nevettek rajtunk, (amit teljesen megértek, hiszen nem mindennapi látvány a városban, ráadásul télen sétálgató „ősemberek” látványa). Nem jöhetett volna létre ez a fantasztikus kisfilm két további igen lelkes osztálytársunk, Henrik és Máté nélkül, akik nemcsak az ötletek többségét, de a ruhát is biztosították számunkra. S olyan beleéléssel játszottak, hogy már szinte elgondolkodtató volt, vajon nem ez-e az igazi énjük.
A kampányunkat keddi napra helyezték, minek következtében a hétvégét jóformán a sütés-főzés-bevásárlás ördögi körében töltöttük. Okulva a tavalyi évből, nagyon izgultunk a mennyiség miatt, amit így utólag talán túlzásba is vittünk. (De ahogyan a mondás is tartja: jobb félni, mint megijedni!) Büszkén állíthatom, hogy mind az étel-ital, mind a hangulat tökéletes volt, de amire a legbüszkébbek lehetünk, idén a palacsintánk sem fogyott el!
A hét során láthattuk a többi osztály kampányát is, akik szintén kitettek magukért, minek következtében a hangulat mindegyik nap nagyon szuper volt (természetesen a legfelhőtlenebbek akkor voltunk, mikor egy dolgozatot sem kellett írnunk.)
Végül eljött a várva várt nap, a péntek. Bizton állíthatom, nem csak mi, de az összes osztály, s talán még a tanárok is nagyon izgultak, hiszen nem tudhatta egyikünk sem, vajon a produkciónk, azaz a kisfilmünk el fogja-e nyerni a többi osztály tetszését. Félelmünk nem volt alaptalan, hisz szakítva a „hagyományokkal”, nem tánccal kedveskedtünk. Úgy gondoltuk, ebben az évben kicsit változtatunk, és ha már úgyis ilyen sok tehetséges zenésszel vagyunk „felszerelkezve”, miért is ne használhatnánk ki ezt az előnyünket. Így rendre összegyűltünk az alagsorban, és mindenki egy számára szimpatikus ütőhangszert választhatott.
Őszintén szólva sohasem gondoltam volna, hogy ezek a gyakorlások, no meg a videofelvételek nemcsak nyűgöt, de egyfajta kikapcsolódást is jelenthetnek majd a számomra. Nincs is jobb, mint a tanulás börtönéből kiszabadulva egy vidám délután eltöltése a barátaimmal!
Miután a produkciókat előadtuk, a filmeket megnéztük, következhetett csak az igazi nagy várakozás. Az a sok erőfeszítés és idő, amit áldoztunk, hogy végül vért izzadva, de összeállítsunk egy elviselhető produkciót! Féltünk, a nagy semmiért tettük, (tudjátok, „sok hűhó a semmiért”). A szavazatok leadása és számlálása végtelen sok időnek tűnt, ám hosszas várakozás után végre megpillantottuk Judit nénit, kezében a megváltó borítékkal. Szokás szerint megdicsérte az osztályok munkáját, ám ez alkalommal hangsúlyosan kiemelte, miszerint ez az év volt talán a legszínvonalasabb. A beszéd után végül kihirdette a nyertest, aki meglepetésünkre a mi osztályunk, a 11/VII.lett!
Mi nyertünk? Újra győztünk?” – kérdezgettük egymástól döbbenten, szinte alig akartuk elhinni. Ám ahogyan felfogtuk a tényeket, hangos üdvrivalgásba kezdtünk, és boldogan borultunk egymás nyakába. A tavalyi győzelmet sikeresen megismételtük, s amellett, hogy bár kezdetben kissé nehézkesen alakultak a dolgok, akárhogyan is, de az osztályközösség érezhetően jobb lett (nem mintha eddig nem lett volna az), mi több, már alig várjuk az „ajándékkirándulást”.
Gyurics Janka, Csapó Lili 11/VII.