e-Hírharang
4
Verseny
2016-ban örömmel olvastam a versenykiírást a Reformáció 500. évfordulója alkalmából. Ma már tudom, felületesen. Egy rosszul értelmezett szöveg, és egy, vagyis két csapat derekas küzdelme kezdődött így.
A két tanévet felölelő versenyen, a verseny idején legfeljebb 8. osztályos tanulók indulhattak. Ezt olvasva örömmel rohantam ahhoz a csapathoz, akikkel hittanversenyre és bábfesztiválra is régóta együtt készülünk. Lelkesedésem a lányokra is átragadt, így fogtunk a munkának. Három fordulót hírdettek, és csapatversenyt, amelyre az öt lelkes fiatallal jelentkeztünk is.
Az első forduló online volt, kemény 60 perc 60 kérdésre. De sikerült, bent voltunk a középdöntőben. Nagyon hálásak voltunk Istennek, hogy segített minket a munkában.
A hideg zuhany akkor jött, mikor rádöbbentem, hogy a döntőre ezek a lányok 9. évfolyamosok lesznek. Lógó orral, sűrű elnézések közepette álltam a lányok elé, és mondtam el a rideg tényeket. És akkor megtörtént a csoda! A lányok egy emberként közölték, hogy a középdöntőt akkor is megcsinálják, ha győzelem esetén mégsem mehetnek ők a döntőbe. Egyikük sajnos innentől nem tudott velünk dolgozni, ezért egy akkor 7.-es fiatalemberrel egészült ki a középdöntőre a csapatunk. Elkezdtük a közös munkát. Hat nagy feladat, rengeteg tanulás, szövegírás, képfelismerés, felszólalás, ének, rajzok. Mindehhez teljes erőbedobás, maximálisan precíz munka járult, a kilátások ellenére is.
Tették a dolgukat velem együtt és én
nagyon hálás vagyok ezért!
A középdöntő áprilisban volt, és igen, megnyerték a régiós versenyt!
Hatalmas siker. Folytatás következik. Igen ám, de kivel? Kérdések mindenfelé, hátha mégis maradhat ez a csapat. De sajnos nem.
Négy új csapattag kellett májusban, akik vállalták, hogy készülnek velem a döntőre. És lett négy új ember. Én ezt is csodaként éltem meg. Az új csapat a nyáron kezdett hozzá a felkészüléshez. Hasonló feladatok szerepeltek a verseny kiírásában, mint a középdöntőben.
Így a régi csapat tagjai kérték, hogy a felkészülésben hadd vegyenek részt. Egy újabb csoda. Együtt készültek az újakkal, kérdezgették őket, gyakoroltak velük, segítettek, ahol tudtak.
A döntőre októberben került sor, ahol a csapat 2. helyen végzett. Újabb csoda. Egy csapat, aki a döntőre állt össze összefogott, tanult, és Istentől megáldottan versenyzett.
Köszönöm mindkét csapatnak a szorgalmas munkát, a kitartást, a támogatást, a lelkesedést, az összetartást. Azt a csodát, amit rajtuk keresztül élhettem meg, át. Istennek legyen érte hála.
Oberling Zsanett
felkészítő tanár
A tanár is hibázik! És mégis jönnek a csodák!