7
e-Hírharang
Tisztelt Diáktársaim, kedves Tanárok, Szüleink, Hozzátartozóink!
Németh László írta: ,,Csak tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni, milyen volt az iskola – és benne a tanár. A tanár nem is tudja – fogalma sincs arról – hogy mikor hat igazán növendékére egy gesztussal, egy szóval, egy odavetett tréfás félmondattal.”
Szerintem nem tíz év múlva, hanem az elkövetkezendő napokban kiderül, hogy valójában mit adott nekünk az iskola, milyen hatással voltak ránk tanáraink és hogyan készítettek fel bennünket az élet első igazi nagy megmérettetésére.
Most boldog diákéveink utolsó felvonásához érkeztünk, és bár ezzel itt még nincs vége a közös kalandoknak, élményeknek, mindannyian várakozással tekintünk a választott új út elé.
Szüleimtől gyakran hallom: Fiam, csak a tökéletes tudás adható el a világban. Valóban, az önbizalom alapja a tudás és a tapasztalat. És míg a tudás elsősorban rajtunk múlik, a tapasztalat megszerzéséhez türelem és kitartás szükséges. A szenvedély ahhoz kell, hogy élvezzük azt az utat, amit választottunk, akkor is adjon erőt, amikor kihívások elé kerülünk, vagy nehézségekbe ütközünk. Bár most ünnepi hangulatban vagyunk, és várakozással tekintünk a jövőnk elé, nem kikövezett útra lépünk.
Kedves Tanáraink!
,,Szeretni azt jelenti, csodálni a szívvel; csodálni azt jelenti, szeretni az értelemmel.”
Szeretettel mondok most köszönetet társaim és magam nevében az elmúlt évekért, mindazért, ami ahhoz kellett, hogy azzá váljunk, akik most vagyunk. Nehéz szavakkal kifejezni a közös évek vidám és néha megérintő pillanatait, ezért csak annyit mondanék: Köszönjük!
Kedves Társaim!
,, A boldogság nem attól függ, mennyink van, hanem hogyan nézünk arra, amink van.”
És mi boldogok lehetünk, hiszen olyan barátságok születtek e falak között, melyeket ápolnunk és vigyáznunk kell.
Kedves Szüleink!
Valószínűleg könnyes szemmel hallgatjátok szavaimat, mert az érettségi vizsgákat követően kilépünk a nagybetűs életbe és ez számotokra az elválást is jelenti. Az, hogy eddig eljutottunk, és ma itt vagyunk a templom falai között, az a ti fáradhatatlan, gondoskodó oltalmatok nélkül elképzelhetetlen lenne.
A következő napok nem csak rólunk szólnak, hanem édesanyáinkról is. Engedjétek meg, hogy mindannyiunk nevében anyák napja alkalmával Dsida Jenő soraival köszöntsem fel őket.
„A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!”
Halasi Soma 12. osztály