e-Hírharang
5
Kedves Osztályom! (Részlet az ünnepi beszédből)
Ha visszatekintünk erre a 4 vagy 8 évre, meg kell, hogy állapítsuk, ez nem ment mindig gördülékenyen, sőt annyi konfliktust tudhatunk a hátunk mögött, ami egy átlagembernek egy életen át is elég lenne, vagy még sok is. De nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő alkalom ezek felemlegetésére. Továbbá nagyon remélem, hogy amikor majd két, három vagy akár tíz év múlva találkozunk, vagy csak eszünkbe jut egy ZH előtt a középiskolában még olyan megbízható négylépéses feleletmentesítés, akkor nem a negatívumok fognak eszünkbe jutni, hanem a közös célok, kalandok, élmények.
Minden konfliktus ellenére, ha kellett, mi egymás mellé álltunk. Összetartottak minket a veszekedéseknél is erősebb barátságok, a közös gondok megoldása, vagy ha más nem, a közös ellenségek, amik így vagy úgy, de egységet tudtak alkotni. Mert sok minden történt az osztállyal, de arra még mindenki emlékszik, hogy ki volt Black Jack vagy, hogy milyen ügyesen intézte Balázs a kémiajegyeit.
Tudjuk egymás titkait, hogy ki kit temetett el a házsongárdi temetőben, vagy, hogy milyen csoda hely Bonyhád. És ha már a közös titkoknál tartunk, mivel én nem itt fogok angolból érettségizni, ezt már elmondhatom, Péter bácsi, Önnek volt igaza. Március 31-re ígérte a felelést. Péter bácsi csoportja, sok sikert az érettségihez!
Sok mindent tanulhattunk így, hogy milyen varázslatos hely Nemescsó, hogy lehetetlen autóval konvojban szerenádra menni, és hogy van olyan kerítés, amit nem kéne átmászni. Bár én még mindig nem tudom, hogyan kell leírni azt, hogy paritás, de táncolni azért megtanultunk, ami nagyon nem volt egyszerű, Krisztián a megmondhatója. De ha azt túléltük, mit nekünk egy irodalom érettségi.
Kedves Osztály!
Nem voltunk egyszerű helyzetben. Rengeteg nehézséget, sok újdonságot kellett feldolgoznunk, amikhez nem mindig voltunk elég érettek. Nehéz volt szembenézni a sok változással; a tagozatra bontással, az új típusú érettségivel, az építkezéssel. Nem volt könnyű megfelelni az új elvárásoknak, alkalmazkodni az új szabályokhoz. Régi embereket elengedni és újakat befogadni. De mi mégis itt vagyunk, és most már látjuk a végét.
Itt vagyunk a célegyenesben, az utolsó lépcső előtt, most mégis azt mondom, meglehetősen közhelyesen, hogy álljunk meg egy pillanatra, és tekintsünk hátra. Mert a ballagás az emlékezés és a köszönet ünnepe.
Horváth Kata 12/VIII.
Fotók: Murányi Péter és Németh Attila