Gergely-járás
29
Kati életében először hallott a Gergely-járásról az iskolában. Sokat nem tudott róla, ezért úgy gondolta, megkérdezi nagypapáját.
„Vajon elmondja mi az?”- gondolta Kati, miközben vette le a kabátját. Nagyapó ott ült a zöld karosszékben, pipájából gomolygott a füst. Ősz szakálla gubancos volt.
-Szia papa! - köszönt Kati. Ma nagyon érdekes dolgot hallottam az iskolában. Gergelyt fogunk járni!!!!!!
-Szia unokám! -jutott végre szóhoz az öreg. Mit fogtok járni?
-Gergelyt! -kiáltott Kati. Papa az micsoda? - bámult Kati.
-Édesem azt Gergely-járásnak hívják és nem a Gergelyt járjuk, mert akkor szegény ifjúnak nagyon fájt volna a háta. A Gergely-járás egy szép hagyomány volt, amikor régen a diákok szegények voltak.
-És mit csináltak?-kérdezett tovább a kislány.
-Hol is kezdjem? Hát bizony fogtak egy tarisznyát és járták a házakat, énekeltek, verseket mondtak. Cserébe a háziak tejtermékeket, húsokat, kenyeret és egyebet adtak ajándékba. Valamikor még egy kis pénz is került a tarisznyájukba. Később már a kis elsősöket is így hívogatták. Ez az ünnep általában március 12-én történt Szent Gergely napján. Ezért Gergely-járásnak hívják ezt az eseményt.
-Akkor mi is hívogatjuk majd az elsősöket, és lesz sok kolbászunk, sajtunk, tojásunk! -örült Kati és rohant a szobájába, mielőtt még szólhatott volna a nagypapája. Következő nap mindenki arról beszélt, milyen szép viseletben lesz, milyen kanyargós szöveget fognak kapni, meg egyebek. Becsengettek. Az óra vége igazán érdekes volt. Mindenkinek le kellett írnia, hogy képzeli el a Gergely-járást. Kati volt az utolsó, de ő írta a legjobbat is. Míg a többiek inkább arról írtak, hogy fognak kinézni, mit fognak mondani, Kati arról írt, mit fognak csinálni.
A fogalmazás így szólt:
Cím: Gergely-járás
Szerintem az egész környéket bejárjuk. Mindenki ünnepi öltözetben lesz majd. Piros szoknyája lesz minden lánynak, a fiúk pedig fekete nadrágba és mellénybe öltöznek. Közben sok gyönyörű éneket elénekelünk, elszavalunk minden verset. Kosarunkba nyíló almafa ágakat rakunk, melyekre szép szalagokat kötünk. Bekopogunk egy szép ajtón, ahol majd egy első osztályba készülő gyermek nyit ajtót. Azt az osztálytársamat fogja nézni, aki püspöknek lesz beöltözve, mert az ő ruhája a legdíszesebb. Zsófi dalcsokrot énekel, mi pedig majd furulyázunk a ritmusra. Mindenki mond egy verset. Majd a püspöknek beöltözött társunk áldást mond a házra. Az anyuka pedig lefut a pincébe, és hoz egy hatalmas füstölt szalonnát meg sok tojást. Az ebédünk pedig rántotta lesz szalonnával.🙂
A tanító néni nagyot ámult a fogalmazáson. Katié olyan mintha a középkor legeslegvégén lennénk. Ezért is mosolyodott el rajta. Teltek a hetek. Egyre jobban közeledett a Gergely-járás. Végül el is érkezett. Nagy tömeg volt kint az udvaron. A műsor nagyon tetszett a kis elsősöknek is, mert a tanító néni Kati fogalmazásából készítette az előadást. Csak az udvaron jártak körbe – körbe és énekeltek. A végén mindenki hangosan tapsolt. Zsófi odament Katihoz.
-Kati! Te honnan tudsz ennyi dolgot a Gergely-járásról?-érdeklődött Zsófi.
-A nagypapustól! -felelt Kati. Majd átjöhetsz hozzánk és neked is sokat mesél majd.
-Az szuper lesz! - kiáltotta a barátnője. Nem tudom, nektek milyen lesz majd a Gergely-járásotok. De remélem tetszeni fog nektek is, mert nekem nagyon tetszett.
Szöveg és rajz Gombás Alíz 4.a
e-Hírharang
Fotó: Párizsné Bimbauer Mónika