Meserajongóknak
e-Hírharang
28
Szeretettel ajánlom az alábbi írást azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy hova tűnt a Téltündér, miért hiányzik télen a hó és a hideg. A titkot Muraközi Orsolya 3. b osztályos kisdiák árulja el nekünk. Írásával a Máltai Szeretetszolgálat Egyesülete által meghirdetett meseíró pályázaton, a 6-10 évesek korosztályában első helyezést ért el. Osztálytársai véleménye szerint, igazi mesét alkotott az ifjú meseíró. Szilágyiné Nagy Jolán tanítónő
Muraközi Orsolya 3.b (9 éves tanuló)
Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Győr
Téltündér
Egyszer régen Tiszán innen, Dunán túl volt egy kis falu, ahol mindig, de mindig sütött a Nap. Egy ideig nagyon örültek ennek az emberek, de hamarosan megunták a strandot, a fagylaltot, a limonádét, a folyamatos meleget, de főképp az állandó Nyarat, aki elüldözte a többi évszakot.
Senki sem mert szembeszegülni a Nyár hatalmával, és senki nem merte kimondani, hogy „Elég!”. Egy napon aztán a strandon egy parasztlányka szomorúan felsóhajtott:
-De jó lenne szánkózni, hógolyózni és a hóban játszani!
Meghallotta ezt a Nyár! Tudta, hogy a kimondott szavakkal a hatalma véget ért. Gondolkodóba esett. Az emberek már nem szeretik, megunták. Most mit tegyen? Elhatározta, felkéri a Téltündért, hogy ossza meg vele uralmát. A Téltündér szívesen vállalta a feladatot, de már nagyon idős volt, és nem tudott így telet hozni. Elkezdte keresni az utódját. Kidoboltatta, hogy örökösként „nemes” utódot szeretne. Jöttek is a jégpalotába a jelentkezők: hercegek, hercegnők, grófok, grófnők, válogatott nemesek. Odatévedt közéjük az a parasztlányka is, aki egykor megelégelte a Nyár hatalmát. Amikor a nemesek meglátták, tudták, hogy ő az a parasztlány, aki miatt a Nyár hatalma megszakadt, tudták, hogy a lány veszélyes. Tudták, hogy mi forog kockán. A hatalom! Féltek, hogy a Téltündér hatalmának megszerzésében útjukat állja. Ekkor tudta meg, hogy a Téltündérhez várakoznak az előkelő jelöltek, és elhatározta, hogy ő is próbát tesz.
A többiek csúfolni kezdték a lányt alacsony származása miatt, hogy elriasszák. De a lány nem
sértődött meg gonoszságuk miatt, nem vágott vissza rosszindulatú megjegyzéseikre, csak várta, hogy sorra kerüljön. A trónteremben hiába volt a sok herceg és hercegnő, gróf és grófnő, a válogatott nemesek, a Téltündér arca egyre borúsabb lett. Amikor a lány a trónterembe lépett, ott már sok előkelő úr és hölgy várta izgatottan, ki lesz a Téltündér vagy a Télkirály. És egyszerre a Téltündér arca is felragyogott, szívét melegség öntötte el, megérezte a nemes szívet, aki a terembe lépett. Átvágott a nagy tömegen, sietve odament a lányhoz, és megkérdezte a lány nevét. A lány rémülten fordult a hang irányába.
- Mmmmargit. - válaszolta dadogva.
A tisztaszívű Téltündér, a jelenlévők nagy csodálkozására habozás nélkül felkiáltott:
-Margit lesz az új Téltündér!
Mert a Téltündér nem rangot és címet keresett, hanem őszinte, nemes szívet. Az előkelő vendégek bosszúsan távoztak. A Téltündér örült, hogy megismerhette Margitot, akinek az évszakok körfogását köszönhette. Amikor Margit végre Téltündér lett, végre hosszú idő után újra tél lett, esett a hó, minden gyerek és felnőtt együtt örült a tél örömeinek.
Sajnos úgy tűnik, Margit is megöregedett, és keresi utódját, mert már nem olyan nagy a puha hótakaró és nem olyan kitartó a Tél, hogy megőrizze nekünk. Keressük meg Margit nemes utódját!
Alsós oldalak