Nyolcadikosok lettünk, a szeptemberi becsengetés előtt izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a felső tagozat utolsó éve. Már az előző évben is sokszor hallottuk a felvételi időpontját, ballagást. Tudjuk milyen fontos a legjobb tudásunkkal megfelelni, hogy a továbbiakban helyt tudjunk állni az elénk álló megmérettetésnek. Sok változást hoz az iskolakezdés az életünkben lesznek új osztálytársaink, tanáraink? Együtt maradunk? Lesz, aki nem velünk folytatja a tanulást? Utolsó évünk így együtt. A tanévnyitón Judit néni iskolánk igazgatónője, több új pedagógust mutatott be. Akkor még nem is sejtettük, hogy a mi osztályunkat is érinti a változás. Történelemből, kémiából és matematikából lett új tanárunk. Osztálytársaimmal izgatottan vártuk az új oktatókat. Lassan lezárjuk az első félévet, túl vagyunk sok megmérettetésen, felelésen, röpdolgozaton, témazárón. Új pedagógusainkat kezdjük e rövidke idő alatt megismerni, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk és mélyebben megismerjük őket, készítettünk egy interjút Takács Zsófia matematikatanárral.
Ön mindig is tanár szeretett volna lenni?
Igen, már egészen kicsi korom óta erre a pályára készültem. Ebben nagy szerepe lehetett a családomnak, hiszen édesanyám szintén tanár, és mindig is azt láttam rajta, hogy élvezi, amit csinál. Kisgyermekként gyakran magával vitt a munkahelyére, láttam például, hogy milyen programokat és hogyan szerveznek a diákoknak, segíthettem neki a dolgozatok javításában (pl. én rajzolhattam a piros pontot), ezek és az ehhez hasonló élmények meghatározóak lettek az életemben. Ezen kívül az iskolai éveim alatt volt szerencsém olyan - mind szakmailag, mind emberileg- kiváló pedagógusokhoz, akik megerősítették bennem azt, hogy a tanári hivatást válasszam.
Gondolkodott más munka mellett?
A jövőmet mindig is tanárként képzeltem el. Egyedül abban nem voltam biztos, hogy mit is szeretnék tanítani. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium hatosztályos gimnáziumi, matematika tagozatos osztályába jártam, ahol nagyon megszerettem a matematikát. Egy ideig úgy gondoltam, hogy matematika tanár szeretnék lenni. A gimnázium mellett többek között jártam zeneiskolába, ahol a tanárom bíztatott zenei pályára is, és mivel nagyon szerettem zongorázni, így ez is a tarsolyomban maradt. 10. osztály után döntöttem úgy, hogy a gimnázium és a zeneiskola nem működhet egymás mellett anélkül, hogy egyik a másik rovására ne menjen. Meghoztam a nagy döntést, hogy a zenét szeretném komolyabban venni, így felvételiztem a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol aztán zongoratanári pályára készültem. A felvételi évében azonban szembe kellett néznem egy váratlan egészségügyi problémával, így lemaradtam a felvételi meghallgatásokról. A zenei egyetemek mellett bejelöltem az ELTE matematika szakát, ahol végül is aztán „kikötöttem.” Így utólag örülök, hogy így alakult, mert a matematika mellé fel lehetett venni az ének szakot is, és gyakorlatilag most azt a két dolgot taníthatom, amit mindig is szerettem.
Hogy látja magát 10 év múlva?
Jelenleg még sok megválaszolatlan kérdés nehezíti erre a kérdésre a válaszomat. Ami biztos, hogy addigra szeretnék nagyobb családot.
Miért ebbe az iskolába jött tanítani?
Az elsődleges szempont az volt, hogy az iskola Győrben legyen, és inkább matematikát szerettem volna tanítani. Volt néhány iskola, amiről hallottam innen-onnan, hogy jó „célpont” lehetne, ebből az egyik ez az iskola volt. Egy kedves ismerősöm révén értesültem arról februárban, hogy a következő tanévtől matematikatanárt keres majd az iskola, így be is adtam a pályázatomat, aminek aztán pozitív kimenete lett (remélem nemcsak az én szemszögemből ).
Szeret tanár lenni?
Hol igen, hol nem. Természetesen inkább igen, de még azért vannak olyan nehézségek, amik hamar el tudják venni az ember kedvét, de igyekszem ezt nem hagyni.
Hogy érzi milyen ebben az iskolában tanítani?
Szerintem jó ebben az iskolában tanítani. A tanári karban gyorsan megtaláltam a helyemet, amiben sokat segített, hogy minden kolléga nagyon segítőkész és közvetlen az első naptól kezdve. Természetesen még tart a beilleszkedési folyamat, sok mindenben ki kell még magamat ismerni, de szinte csak pozitív dolgokat tudnék mesélni.
Van ideje pihenésre?
Egyre több van. Az időbeosztásomon és a fontossági sorrend felismerésében van még mit fejlődnöm. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy a kipihentségem, feltöltöttségem kihat a munkám minőségére is, így igyekszem időt szakítani minden nap egy kevés pihenésre, illetve úgy igyekszem szervezni a hetemet, hogy amennyiben más akadálya nincs, úgy a hétvégén egy napig rá sem nézek az íróasztalomra, sőt, el is kerülöm.
Milyenek voltak az egyetemi évei?
Kényes kérdés… Az egyetemi életünk sok kellemetlenséggel is járt, de most inkább néhány jó dolgot emelnék ki.
Hálás lehetek, hiszen az első évtől kezdve az utolsóig nagyon jó társaság vett körül, ami nem csak a tanulásban volt nagy segítség, hanem jó érzés volt, hogy van hova tartozni, van, akik miatt egy unalmas órát is lehet várni. A közösségnek volt egy megtartó ereje, és noha már nem szoktunk gyakran találkozni, még most is tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, ha bármiféle segítségre lenne szükségünk.
Hosszú távon sose szerettem volna Budapesten élni, de örülök, hogy 5 évet ebben a nagyon szép városban tölthettem, hiszen a sok negatívum (zsúfoltság, zaj, sok idő megy el az utazásra…stb.) ellenére rengeteg lehetőséget rejt magában, amit egyetemistaként érdemes kihasználni. Jártam színházakba, koncertekre, kirándulásokra, táncházakba, különböző előadásokra, amelyek addig elérhetetlenek vagy nehezen elérhetőek voltak vagy a távolság, vagy anyagi okok miatt.
A főváros egyik nagy előnye, hogy mivel rengetek fiatal él ott a tanulmányok miatt, így nagyon sok keresztény közösség működik, ezért könnyebb megtalálni a helyünket keresztény fiatalként, mint egy kisebb városban, ahol esetenként nincs is igazi „élet”. Rengeteg fiataloknak szóló lelki programon lehetett részt venni, ami most kicsit hiányzik is, viszont örömmel tapasztalom, hogy Győrben is egyre jobb a helyzet ilyen téren.
Köszönjük Ibolya néninek a lehetőséget, a nagyszerű ötletét, hogy ilyen plusz feladattal bízott meg minket. Egy kicsit felnőttként, „riporterként” érezhettük magunkat a feladat elvégzésénél. Ez alatt nemcsak a tanárnőt ismerhettük meg, hanem a gépírásunkat is kamatozhattuk, melyet az iskolában tanulunk lassan két éve. Minden változás hoz sok pozitívumot nagy szeretettel fogadtuk Zsófi nénit. Az óráit hétről –hétre nagyon várjuk, a matematika tudományába oly módon vezet be minket a nagy precizitásával, kedvességével, hogy mindenki könnyedén elsajátítja a számok bonyolult világát. Nagyon jó ötletei vannak a tanárnőnek, jegyeinket házi dolgozattal, szorgalmi logikai feladattal jutalmazza. Az ő alaposságát mintaként példaképként tekintjük.
Kérdéseinkre köszönjük Zsófi néni őszinte válaszait, hogy plusz időt és energiát szánt ránk.
Varga Júlia, Vígh Anna 8. osztály
Az interjút készítette: Varga Júlia és Vigh Anna
Riport
e-Hírharang
27
Riport