Hát újra megjártuk. Újra felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. A különbség annyi, hogy egy azóta felnövekvő újabb fiatal társasággal, a jelenlegi tizedik évfolyammal kerekedtünk fel, egy nappal hosszabb utat tehettünk meg, mint hajdan, s délről haladtunk északi irányban. Nem mellékes körülmény, hogy minden szálláshelyen e-kapcsolatba tudtunk lépni az otthoniakkal, ha úgy szerettük volna.
Ami nem változott: a táj varázslatosan szép, a havasok tövében utazni csodálatos élmény. Szállásadóink, alkalmi ismerőseink kedves, nyitott, vendégszerető emberek voltak. Meséltek a hétköznapjaikról, lakóhelyük sajátosságairól, magyarságuk megéléséről, nehézségeikről.
A továbbiakban nem hagyományos úti beszámolót olvashatnak, hanem benyomásainkból nyújtok át egy csokornyit tisztelt Olvasóink számára.
A székelyudvarhelyi városháza harangjátéka fogadott minket a déli érkezésünkkor: nemzeti imádságunk, a Himnusz szólt, ahogy itt Győrben a szigetközi népdal, a Fújdogál a szél…
Déva váránál felelevenítettük Kőműves Kelemenné sorsát.
Vajdahunyad váránál a Hunyadiakról beszélgettünk, miközben végigjártuk a termeket, a kőtárat, a várfalakat.
Bikfalván hatalmas máglya tövében énekelhettük kedves népdalainkat. Több komoly túrát tettünk a környező hegyekben, a Hétlétrás vízeséshez a társaság bátrabbik része kapaszkodott fel.
Beültünk a brassói szász evangélikus templom, a Fekete templom átfordítható háttámlájú padjaiba, onnan csodáltuk meg a templombelsőt, s a négy különböző méretű, korú orgonát.
Farkaslakán Tamási Áron unokaöccse kalauzolt minket az emlékházban, felelevenítve író nagybátyja ma is élő emlékét.
Csónakáztunk a mélységes mély tordai sóbánya taván, bejártuk a prázsmári erődtemplom zegzugos épületét, kápolnáját, iskolatermét.
Bepillantottunk a csíkszenttamási általános iskola egy hétköznapjába. Kolozsvárott felfedeztük elődeink nyughelyét.
Sétáltunk Brassó, Kolozsvár belvárosában, a házsongárdi temetőben.
Utunkat át- meg átszőtte a jó hangulat, kísérőnk, vezetőnk, Tamás Tanár Úr érdekes történetei a helyszíneken, s a rengeteg jó beszélgetés.
Az évfolyam gondolatmorzsái:
„Láthattuk, hogy élnek mások, ezzel átértékeltem a saját helyzetemet.”
„Erdély a befejezetlen házak, az egy falura jutó minimum három templom és az instant szépség országa.”
„Erdély gyönyörű, főleg a hegyek. Nagyon tetszett az erdélyi emberek kedvessége és nyitottsága.”
„Kicsit jobban megismertük egymást és a másik osztályt is.”
„Új belső viccek születtek.”
„Rengeteget tudtam beszélgetni. Örülök, hogy voltak olyan alkalmak, amikor újból gyerekek lehettünk, például amikor az első este a játszótéren egy nagy gyereksereggel fogócskáztunk, játszottunk. A legtöbb ember nagyon kedves volt, és látszott rajtuk, hogy büszkék magyarságukra. Jó volt ezt látni.”
„Hatalmas érzelmi töltettel ajándékozott meg ez a kirándulás, szeretnék még sokszor eljutni ide (ez volt az első alkalom számomra).”
Többen újra visszatérünk Erdélybe.
Összeállította:
Miklósné Jancsó Hanna
ERDÉLYBEN...
Hagyomány
e-Hírharang
18