Adott két fiatal: közös tervekkel, célokkal, a rohanó budapesti nyüzsgésből elvágyódva a csendes kisvárosi életbe. Vargáné Topor Erika és férje Varga Szabolcs közel három éve vágtak bele együtt abba az álomba, melyet hosszú ideje dédelgettek már, s amely arra késztette őket, hogy a nagyvárosi utcák forgatagából egyszer csak a saját tanyájuk közepén találják magukat vidéken, Tabdin.

Hogyan vált mindkettőjük számára ilyen fontossá a vidéki élet és egy saját gazdaság kialakítása? T. E.: Nekünk külön-külön és együtt is megvolt ez a vágyunk. A tanulmányaink is ezen a vonalon mozogtak: Szabi agrármérnök, én pedig kertészmérnökként végeztem. Sokáig tervezgettünk egy saját tanyát, és végül belevágtunk. Azt a kezdetektől tudtuk, hogy nem a megszokott módon szeretnénk gazdálkodni. V. SZ.: Olyan technológiák után kezdtünk nézelődni, amelyek hatékonyabb gazdálkodást tesznek lehetővé. Így jutottunk el a permakultúrás gazdálkodáshoz, amely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes eleme összehangoltan működik és az egymásra hatás révén kevesebb energiabefektetést igényel. Hogyan fogadták Önöket és az ötleteiket Tabdiban? T. E.: Tabdiban szerencsére sikerült pont az elképzeléseinknek megfelelő házat találnunk. A környékben lakók először meglepődve, csodálkozva

nézegették: „ Ugyan mi is fog itt történni?”. Hozattunk 350 mázsa trágyát, amit közel 500 m 2-re szórtunk ki, aztán hozattunk szalmát és azt rászórtuk. Meglepődve kérdezgették tőlünk: „ Mi folyik itt?”. A kezdeti csodálkozás és kíváncsiskodás után egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan szintén alkalmazzák ezt a technikát a környékünkön. A termények feldolgozásával mióta foglakoznak? T. E.: 2017-től feldolgozzuk azt, amit termelünk. A házunk mellett van egy kis épület, itt készítünk mindent. Több mint 40 féle termékünk van, de nem forgalmazzuk egész évben mindet. Jó néhány idényjellegű. Maga a feldolgozás a kezdeti terveink között nem szerepelt, mert a friss árut Budapesten, családi és ismerősi körökben osztottuk szét, de idővel a szeretteink befogadóképessége és a mi kínálatunk nem fedte egymást. Ekkor rájöttünk, hogy érdemes elgondolkodnunk a feldolgozáson. Arculatot kellett kitalálnunk, elkezdtünk logót tervezni. Igyekszünk mindent

saját erőből megoldani, folyamatosan képezzük magunkat. Úgy gondoljuk, a tanulás és a tapasztalatszerzés mindennek az alapja. Mióta tartanak előadásokat, milyen a visszhangja, mik a tapasztalatok? T. E.: Idén január óta látjuk, hogy nagyon sokan próbálnak gazdálkodni, de csak egy kis szeletét ismerik azoknak a dolgoknak, amik ahhoz szükségesek, hogy egységes, kerek rálátással bírjanak a gazdálkodásra, a vidéki életformára és boldoguljanak. Tematikus sorozatot képzelünk el, amelyről folyamatosan tájékoztatunk Facebook oldalunkon minden érdeklődőt. Azt látjuk, hogy egyre több ember van, aki azt szeretné, ha elmondanánk neki, mi hogyan is csináljuk. Az első előadás egy alapozó tréning volt, amely arra összpontosított,

hogy egyáltalán mit kell elképzelni a vidékről.

Elmondtuk, hogy fél hektáron hogyan tudnak gazdálkodni és, hogy igenis meg lehet ebből is élni. Az alapvető hiedelmeket szeretnénk egy kicsit rendbe tenni, nem kell 30 hektár ahhoz, hogy az ember jól éljen. V. SZ: Még mindig él az az eszmerendszer az emberekben, hogy azért szeretnének elmenni faluról, vagy azért nem költöznek le városból, mert vidéken kapálni kell, sokat kell dolgozni. Mi alapvetően azt valljuk, hogy nem feltétlenül kell sokat dolgozni, lehet sokkal hatékonyabban gazdálkodni. Az első meglepetés az volt azoknak, akik eljöttek az előadásunkra, hogy nagyjából fél hektárból meg lehet élni. Mi pedig igenis ezt állítjuk. Ha valamit jól csinálsz és kellő odaadással,

akkor sikerülhet. Amikor vidékre költöztünk hoztuk magunkkal az addig megszerzett tudást, de számunkra is a tapasztalatok jelentik a tényleges előrehaladást. Nekünk is minden új volt, rá kellett jönnünk hogyan működhet jól a gazdaságunk. A mai napig rengeteg mindent tanulunk, aki gazdálkodik, az tudja, nincs két egyforma év. Ennek is megvan a maga szépsége.

A tudatosság a határozottság és a merészség jellemzi a mindennapjaikat, folyton lendületben vannak. Igyekeznek jó kapcsolatot ápolni vevőikkel, minőségi termékeket előállítani és arra törekedni, hogy napról napra szélesítsék látókörüket, tudásukat. Egyre többen érdeklődnek a tevékenységük iránt és elismerik munkájukat. Ők az élő példa: lehet vidéken újrakezdeni, méghozzá nem is akárhogy!