Diákverzió Filmfesztivál
Idén is részt vettünk a Diákverzió Embe-
ri Jogi Filmfesztiválon, amely 15. alka-
lommal került megrendezésre. Osztá-
lyonként két tanuló és az iskolaújság
képviselői vehettek részt az ingyenes
filmvetítésen és az azt követő, moderátor
által irányított beszélgetésen.
Csoportunk november 9-én Zurbó Do-
rottya Könnyű leckék című filmjét nézte
meg.
A filmről tudósítónk, Kasztner Tamás, 9.
nyelvi előkészítő osztályos tanuló írását
Ez a dokumentumfilm egy fiatal szomáli-
ai lány életét mutatja be, akinek egyálta-
lán nincs könnyű dolga. A lány (Kafiya
Said Mahdinak hívják) Szomáliából szö-
kött meg édesanyja segítségével, és így
Magyarországra került. Mint ahogyan
sokan tudják, Magyarország nem nagyon
enged be „migránsokat”, és ezzel szerin-
tem meg is van miért ragad meg igazán
minket egy ilyen film. Mivel Kafia nem
csak hogy kül-
földről, de egy
másik
konti-
nensről jött, ami
valljuk be elég
durva.
Ha nekem kül-
földön
kéne
élnem
lehet,
hogy nem bír-
nám
sokáig,
mivel nehéz egy
teljesen
más
országba,
egy
teljesen más népcsoportba, más vallásba,
egy teljesen más
életbe jutni. Kafiának nem elég, hogy
meg kell szoknia az itteni szokásokat,
meg kell tanulnia az itteni nyelvet, de
még az iskolában is nagyon le van ma-
radva. Ugye nekünk piskóta megírni egy
kisebb röpdolgozatot, mert vagy tudjuk a
tananyagot, vagy megtanuljuk, vagy csak
szimplán nem érdekel minket. Kafiának
ilyen lehetőségei nem voltak, ráadásul
kb. négyszer annyi dolga volt, mint ne-
künk a lemaradása miatt. A beilleszke-
déssel már kevesebb gondja volt, hiszen
kedves, aranyos, és egy vicces lányról
beszélünk, így ezzel kapcsolatban nem is
akarok sokat beszélni. Tanulnia nem csak
az iskolapadban kellett, hiszen járni kel-
lett úszásra, menüettet tanul a szalagava-
tóra készülődvén, különleges külsejét
modellként kamatoztatja, mivel már kicsi
kora óta érdekelte az a világ. És akkor
még nem is sejtette, hogy az érettségire
készülés nem könnyű (nem mintha én
már tudnám). Érdekes, hogy Kafia édes-
anyjáról nem sokat tudtunk meg, csupán
annyit, hogy nem olyan sorsot szánt a
lányának, mint az övé, vagy amire a lá-
nya vallása predesztinálta volna. Nagyon
sokszor gondol az anyjára, mivel hiány-
zik neki, illetve azok a gondolatok is
előbukkannak a fejében, hogy mit szólna
az anyja ahhoz, ami ő lett. Nem tudja
eldönteni, hogy jó-e amiket csinál, hogy
ezekkel hogy cselekszik, cserben hagyja-
e az édesanyját, amit mi valljuk be, nem-
igen érezhetünk át. Nekünk nehéz innen
belelátni a nagyvilágba, nem tudjuk átél-
ni azt a borzalmat, amin neki kellett aka-
dályként átvergődnie. Remélem Kafia
megtalálja itt az „igazi otthonát”, és itt
igazán jól érzi magát. A film mindeneset-
re megható volt, más szemszögekből is
megnézném a filmet, de átélni soha nem
fogom tudni, és remélem más se fog
ilyen élethelyzetbe kerülni, mint Kafia, a
serdülő lány.
Kasztner Tamás (9.nyek) 9